Politológia
I.Politológiai alapvetés
1.A politika sokszínű fogalma, tudományos definíciójának nehézsége
- A politika: elvont értelemben az egész közösség számára kötelező erejű döntések meghozatalának folyamata a hatalmi pozíciók elnyeréséért folyó, az érdekek összeütközéséből fakadó társadalmi küzdelemmel együtt.- önállóan vizsgálható társadalmi szféra- két fő jelentése:-A rezignált felfogás: a politika az elitek dolga, az általuk képviselt magas szintű politikára a közembereknek nincsen befolyása, hiszen a politika a hivatásos politikusok dolga; az érdekszervezetek befolyásolhatják a döntést, csekély hatássallehetnek a választásokra, de ezt követően a „nép választott, a nép mehet” elvérvényesül; a polgárok többnyire fogyasztóként vesznek részt a politikában, mert azmagasabb társadalmi szférában, tőlük függetlenül zajlik -Az optimista felfogás: a politika a közügyek eldöntésére irányuló tevékenység,amelyben demokratikus jogunk és kötelességünk részt venni; a politika a civilszférából emelkedik ki, annak ellenőrzése, felügyelete mellett- a politikai háromszög: a politika három fogalma:-Polity: a politikai közösség belső rendje, alkotmánya, a politikai cselekvés keretét adószabályok, normák -Politics: a politika az aktorok közötti konfliktusos folyamatok összessége-Policy: a közösség egészét érintő politikai döntések és közcélok megvalósításárairányuló stratégia- a közpolitika legfontosabb céljai:-Külső közbiztonság fenntartása-Belső rend biztosítása a jogi feltételek megteremtésével-Gazdaság reprodukciós feltételeinek biztosítása-Szolgáltatások, pl. szociális és társadalombiztosítási ügyek, kulturális, oktatási célok megvalósítása- a politika fogalmának eltérő felfogásai:
-a politika korlátai:
számba véve összetett, rétegzett fogalommá válik:
természeti erőforrások szűkössége
a közösség gazdasági újratermelésének intézményes rendje
a politikai és jogi rendszer normái, előírásai
a cselekvők politikai és kulturális rögzült szokási↓-G. Almond: két kérdést tart döntőnek: az egyik a politikai intézmények természetéreirányul, a közjót leginkább szolgáló helyes rend formájára ill. teljesítményük értékelésének főbb kritériumaira-H. Münkler: történetileg négy szempont:1.hatalom szempontja2.intézményi-szociológiai szempont3.intézmények értelme szempontjából
Gyene Pál – Politológia című jegyzetének feldolgozása Király Gábor óravázlata alapján2010BGF-KKK-MÉVida MelindaI)A politológia elmélettörténete1A politikatudomány előzményei az antikvitás, a reneszánsz és a felvilágosodástársadalomfilozófiájában
−Ókori Hellászban: politika = a közösség (polisz) ügyeivel való foglalkozás
-Arisztotelész: az ember nem más, mint zoón politikon, azaz közösségi életrehivatott élőlény
-A politika = az állammá szerveződött társadalmak működését irányító tevékenység(később alakult ki)
−A politika = gyakorlati irányító – hatalmi mechanizmus (poliszok idején)
−A politikaelmélet = az állami intézmények és társadalmi folyamatok lényegéről ésvégső céljáról való, elvont fogalmakat használó, filozófiai szintű gondolkodás(Hellász)1Az antik politikai filozófia
Platón
: ideális állam eszményképe
A lakosság 3 része:
Dolgozók
Harcosok
Bölcsek (filozófusok)
Az állam irányítását az utóbbiak végzik
Megszűnik a magántulajdon és a család
Kollektivizálás, gyermek és nőközösség
Platón – utópikus szocializmus legkorábbi eszmei előfutára
Arisztotelész:
A görög poliszok 3 csoportba sorolhatók
Monarchiák (egyeduralom)
Arisztokráciák (kevesek uralkodnak)
Demokráciák (sokaság uralkodik)
Az első kettő alapvetően jó államforma
Létrejöhetnek azonban eltorzult egyeduralmak is:türannisz/oligarchia
A demokrácia a csőcselék uralma alapvetően rossz
Vagyoni cenzusokkal lehet javítani, és timokrácia rendszerétlétrehozni
Polübiosz
A Birodalom sikerét abban látta, hogy az a 3 görög államforma előnyösötvözete: mikté politeia (kevert államberendezkedés)2Politikai gondolkodás a reneszánsz időszakában
2A politikatudomány kialakulása és intézményesülése1A politikatudomány kezdetei az Amerikai Egyesült Államokban
Az Amerikai Egyesült Államokban az európai felvilágosodás ideái jóvalhamarabb gyakorlati megvalósítást nyertek, mint a legtöbb európaiországban
Az első tartósan működő képviseleti demokrácia
A XIX. sz. közepére már „jól bevált” intézmények voltak a kétkamarástörvényhozás, a független elnöki hatalom, a Legfelsőbb Bíróság
Első politikatudományi tanszék: 1880, USA; John William Burgessszervezte meg a new york-i Columbia Egyetemen.
Az alkotmányos rendszert és annak intézményeit (parlament,kormány, bíróság… stb.), ezek működését és egymáshoz valóviszonyát vizsgálta2A chicagói iskola
1920-30-as években tevékenykedett
Tudósok és kutatók (Charles Merriam, Harold D. Lasswell, Joseph AloisSchumpeter) – behavioristák
Modern társadalomtudományok (szociológia, pszichológia)eredményeinek és módszereinek a politikatudományban valóalkalmazása
A modern politológia megteremtése
Ők alkalmazták először az empirikus adatfelvételi technikákat (kérdőív,közvélemény-kutatás)3A politológia, mint demokrációtudomány
II. világháború alatt és után
A politikatudomány egész értékrendjét helyezték új lapokra
Értékalapú tudománnyá tették a politológiát
Közép – európai tudósok és értelmiségiek, akik a nácizmus üldöztetéseielől menekülve emigráltak az USA-ba (Hannah Arendt, Leo Strauss, KarlDeusch)
a politológia feladata, hogy megmutassa a demokratikus politikairendszerek és a diktatúrák működésének különbségeit, valamint, hogymegoldást kínáljon a diktatórikus rendszerekben élőknek ademokráciára való áttéréshez.
Politológia = „demokráciatudomány
Magyarország
90-es évek – Első önálló politológia szak 1997-ben indult az ELTE-nDr. Bihari Mihály vezetésévelII)A kormányzati rendszerek
1A politikai rendszerekről általában
-A politikatudomány tárgya: a politikai rendszerek
−Politikai rendszer nem azonos az állami intézmények rendszerével
−A politikai rendszer magában foglalja az intézményeken túl, a politika nemintézményi szereplőit /pártok, különféle érdek és nyomásgyakorló csoportok,mindenfajta politikai jelenség (eszmék, ideológiák, választói magatartás, politikaikultúra)/
−A „demokráciatudomány” legalapvetőbb kérdése: „demokrácia vagy diktatúra?”1A közvetlen és a képviseleti demokrácia
•Közvetlen demokrácia:
∼Ahol az adott politikai közösség minden tagja részt vesz adöntéshozatalban (Athéni demokrácia)
•Közvetett vagy képviseleti demokrácia:
∼Az állam polgárai nem vesznek részt közvetlenül a döntéshozatalban(modern demokráciák)
⇒Meghatározott időnként képviselőket választanak
∗Ellátják a döntéshozói, közösségirányítói funkciókat
⇒Népszavazás
∗Ügydöntők
∗Véleménykérők
•A demokratikus képviselet által felvetett problémák:
∼Az állampolgárok a rendszeres választásokon kívül nem sok eszközzelrendelkeznek a képviselők tevékenységének befolyásolására
∼A képviselők törvényhozói, illetve kormányzati tevékenysége nem jelent garanciát a népakarat érvényesülésére – gyakori az ellentét2A procedurális és a szubsztantív demokrácia felfogás
•Procedurális
vagy eljárási demokrácia felfogás – egy adott politikairendszer esetében, demokráciáról bizonyos intézményes eljárások megléteesetén beszélhetünk
∼A demokrácia leglényegesebb kritériumai (Robert A. Dahl):
⇒Az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog
⇒A rendszeres képviselőválasztás
∗Ugyanazokat a problémákat vetik fel, melyek a képviseletidemokráciánál megjelennek
∼A szabadon választott képviselőtestület hozza törvényeket
∼A végrehajtó hatalom a törvényhozásnak van bizonyos értelembenalárendelve
∼A jogrendszer biztosítsa a politikai szabadságjogok érvényesülését
•Szubsztantív vagy tartalmi demokrácia felfogás – egy politikai rendszer akkor minősíthető demokráciának, ha az ott meghozott döntések tükrözik az emberek akaratát. Az intézményes kritériumok megléte másodlagoskérdés.
∼Súlyos ellentétek
⇒A közvetlen demokratikus döntéshozatal működtetésének mikéntjeegy többmilliós népességű állam esetében elvi szinten ismegoldhatatlan probléma
⇒A szubsztantív demokráciaértelmezés kritikája – igazolásulszolgálhat egyes „népbarát” diktatúrának
•A politikatudományban alapvetően a procedurális kritériumok teljesüléseesetén beszélnek demokráciáról2A politikai diktatúrák
−Diktatúra = minden olyan politikai rendszer, ahol nem érvényesülnek ademokratikus döntéshozatal procedurális kritériumai
−Hannah Arendt – megalkotta az ún. totalitarizmus elméletet
−A XX. században a „hagyományos” politikai diktatúrák mellett kialakult adiktatórikus rezsimek egy új típusa, totalitárius, vagy totális rendszer
−A hagyományos” diktatúrákat autoriter, azaz tekintélyelvű rezsimekkéntaposztrofálta (Hitler, Sztálin)1A totális diktatúrák
•Lényege: a hatalom nem csupán a politika szférája felett gyakorol teljeskontrollt, a társadalom összes többi alrendszerére is kiterjed, a társadalomteljes átalakítására törekszik
•Legitimációját a programideológia szolgáltatja
•Fennmaradására a garanciát erőszakszervezetek jelentik
•Ideáltípusát Arendt a fasizmus és a sztálini Szovjetúnió összehasonlítóvizsgálatából alakította ki.
•A politológusok ide sorolják még a maoista Kínát, a Pol-Pot rezsimuralmát Kambodzsában, sztálinista Észak-Korea, Szaddam Huszeinuralmát Irakban, a Castro rezsimet Kubában2Az autoriter rendszerek
•Csak „politikai” diktatúra
∼Az állampolgárok politikai jogait korlátozzák:
⇒Nincs sajtószabadság
⇒ Nem lehet a fennálló hatalom ellen tüntetni
⇒A választásokon akadályozzák/nem is lehet ellenzéki jelöltetindítani
∼A többi társadalmi szférában megmarad a polgárok viszonylagosszabadság
•Legfőbb típusai:
∼Tradicionális monarchiák:
⇒A társadalom szerkezete feudális jellegű
⇒Hagyományos uralkodó osztályok vannak a hatalmon
⇒Pl.: Szaúd-Arábia, Jordánia, Marokkó, Nepál
∼Teokráciák:
⇒A papság, vagy vallási vezetők kezében van a politikai irányítás
⇒Pl.: Irán, Afganisztánban a tálibok, Tibet a kínai megszállásig(1955)
∼Polgári – oligarchikus rezsimek
⇒A leggazdagabbak sajátítják ki a politikai hatalmat
⇒Közép – amerikai „banánköztársaság” (ültetvényesek)
⇒Délkelet – ázsiai „kistigrisek” (multinacionális cégek)
∼A katonai diktatúra:
⇒A hadsereg vezetői ragadják magukhoz a hatalmat
⇒Leggyakoribb autoriter diktatúra
⇒Afrika, Ázsia, Latin – Amerika, Pakisztán
∼Egypárti diktatúrák:
⇒Egy politikai párt vagy mozgalom tesz szert kizárólagos uralomra
⇒Szovjetunió
•A demokrácia térhódításának 3 hulláma:
∼XIX. század, XX. század eleje: észak – atlanti térség (Európa és Észak – Amerika)
∼II. világháború után Európában: Németország, Olaszország; európaigyarmatok: India
∼’80-as évek: szovjet blokk összeomlása, latin – amerikai országok demokratizálódása3A demokratikus kormányzati rendszerek
−A politikai rendszerek „központi vázát” az állami intézmények rendszere képezi=> kormányzati rendszerek
−A kormányzati rendszerek csoportosításának két legáltalánosabb kategóriája azállamforma és a kormány fogalma1Az államforma kérdése: monarchiák és köztársaságok
•Államforma = az adott országban az államfői posztot milyen módon töltik be
∼Monarchia – az államfői poszt dinasztikus úton öröklődik
⇒Alkotmányos monarchia:
∗Az uralkodó csak reprezentatív jogkörökkel rendelkezik
∼Köztársaság – az államfőt meghatározott időtartamra választják
⇒Választhat:
∗Parlament
∗Közvetlenül a nép2Hatalommegosztás funkcionális elv szerint: a kormányformák
•Kormányforma = a hatalmi ágak, főként a törvényhozás és a végrehajtásegymáshoz való viszonyát fejezi ki
•Osztályozás – a funkcionális hatalommegosztás szempontjában
∼Első köztársaságokban és alkotmányos monarchiákban – montesquieu-ihatalommegosztás
⇒A törvényeket a parlament hozta
⇒A uralkodó/elnök/kinevezett kormány irányít
∗A végrehajtó és törvényhozó hatalmi ág független voltegymástól
∼Választójog fokozatos kiterjesztése – pártok alakulása, megjelenése a parlamentbe => parlamentnek felelős kormányzás
⇒Az államfő a parlamentben többséget szerzett párt vezetőjét bíztameg a kormányalakítással
∗A törvényhozás a pártok képviselőiből áll
∗A törvényhozói és végrehajtói hatalmi ág összefonódik
∗Az államfői poszt politikailag súlytalan, reprezentatív3A parlamentáris rendszerek
•Parlamentáris kormányforma = amelyben a törvényhozás és a végrehajtásviszonyát tekintve, érvényesül a kormány parlament előtti felelőssége
•A legelterjedtebb kormányforma a demokratikus országokban
∼Egyesült Királyság, Írország, Benelux államok, Skandináv országok, újközép – keleti európai demokráciák nagy része
•A parlamentáris kormányforma jellemzői:
∼Alkotmányjogi hierarchia csúcsán a parlament áll
∼A parlamentet meghatározott időközönkénti képviselőválasztásokon azállampolgárok választják
∼Kormányt a többséget szerzett párt vagy koalíció alakíthat
∼Az államfő (köztársasági elnök) szerepköre pusztán ceremoniális, és a parlament választja
∼Valódi politikai vezető a kormányfő (miniszterelnök)
∼Hátulütője:
⇒A választási rendszernek köszönhetően sok kis párt kerül be a parlamentbe, és csak sokpárti koalíciós kormány alakulhat
∗Instabil
∗Kisebb vita is koalíciós szakítást => többség elvesztését jelenti=> kormányválságok, krízisek
⇒Megoldás:
∗Választási rendszer átalakítása
∗Bizonyos alkotmányos eszközökkel megerősíthető a kormány parlamenten belüli pozíciója a bizalmatlansági szavazások esetén (Németország)
•Kancellárdemokrácia/kancellári típusú parlamentáris köztársaság
∼Lényege – a kormány a parlamentben nem buktatható megleszavazással, csak ha az ellenzéki pártok összefogva képesek megszavazni egy másik kormányt = konstruktív bizalmatlanságiindítvány4A prezidenciális kormányforma
•Prezidenciális (elnöki) rendszer – USA:
∼Törvényhozó szerv – az állampolgárok által választott ill. a tagállamok által delegált képviselőkből álló, kétkamarás Kongresszus
∼A végrehajtó hatalom – feje az állampolgárok által (tehát nem aKongresszus) választott elnök => a Kongresszus nem buktathatja meg bizalmatlansági szavazással
⇒ Nem oszlathatja fel a Kongresszust
⇒Tényleges politikai vezető
⇒Szakterületek irányítására secretary – ket (államtitkár) nevezhet ki
∗a törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágak függetlenségeérvényesül
∼ bírói hatalom – független Legfelsőbb Bíróság5A félprezidenciális modell
•Franciaország – 1958 – Charles De Gaulle – alkotmányreform=>félprezidenciális (félelnöki) rendszer
∼Az államfő valós hatalmi jogosítványokat kap
∼A parlament által választott kormány a parlamentnek és a nép általválasztott elnöknek is felelős.
•Magyarország:
∼Kancellári típusú parlamentáris köztársaság
∼A kormány csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal buktathatómeg
∼Államfő – „gyenge” köztársasági elnök
∼Miniszterelnök – kormányfő, a tényleges politikai vezető6Hatalommegosztás területi alapon
•Ahol nincs területi alapon történő hatalommegosztás – unitárius (egységes)államok
∼Általában kis területű országok esetében fordul elő
⇒Nincsenek olyan nagymérvű gazdasági, kulturális különbségek azegyes régiók között
⇒DE, Franciaország – nemzetállami ideológia és Napóleon általmegteremtett erős központi közigazgatás hagyománya
•Föderáció (szövetségi állam) régiói, illetve tartományai számosvonatkozásban nagyfokú önállóságot élveznek => tagállamok
∼Tartományai rendelkeznek választott törvényhozással, sajátkormánnyal
∼Szövetségi szintű törvényhozás és kormány is létezik
⇒Külpolitika, hadügy, gazdaságpolitika, társadalombiztosítás – általában szövetségi szint hatáskörébe tartozik
⇒Kultúrpolitika, oktatáspolitika, rendészeti kérdések,igazságszolgáltatás – tagállami szint
•Konföderáció – államszövetség
∼Tagjai minden tekintetben önálló államok
∼Csak külpolitikájukat hangolják össze
∼Nem túl tartós képződmény
⇒Független Államok Közössége – a Szovjetunió széthullása után atagállamok konföderatív jellegű szervezete
∗Csak papíron működik
⇒Európai Unió4A törvényhozás működése
−A törvényhozói intézmények az állampolgárok által közvetlenül választottképviselői testületek – Parlament, Országgyűlés, Nemzetgyűlés, Kongresszus
−A törvényhozó szerv a népszuverenitás érvényesülésének letéteményese
−Népfelség = a képviseleti demokráciákban a „népnek” nem parancsol semmilyenuralkodó, a „nép” mindenki felett áll, maga a „nép” gyakorolja a legfőbbdöntéshozói hatalmat választott képviselői révén
−A képviselői testület alkotmányjogilag a legfőbb döntéshozó szerv => a meghozottdöntések semmilyen más állami szereplő és semelyik állampolgár nem bírálhatjafelül
−Magyarországon az Alkotmánybíróság tevékenysége, az Országgyűlés általelfogadott törvények felett gyakorolt normakontroll, sérti a népszuverenitás elvét1A parlamentek szervezeti struktúrája
•A törvényhozói szervek csoportosítása – szervezeti struktúra alapján:
∼Egykamarás parlament – a szerv egy testület
⇒A magyar Országgyűlés, szlovák / svéd törvényhozás
∼Kétkamarás parlament – két különálló testületből áll
⇒Az első kamara (alsóház) – az állampolgárok összessége általválasztott képviselőjelöltekből áll
∗Általában pártfrakciókból és szakbizottságokból épülnek fel
∗Frakció = az egy párthoz tartozó képviselők csoportjai a parlamenten belül
♦A pártfrakciókhoz nem tartozó ún. függetlenek sok szempontból nem tekinthetők teljes jogú képviselőnek
♦A képviselők párthovatartozásuk alapján voksolnak a plenáris üléseken – a nyilvános „viták”
∗Bizottság = az egyes kormányzati szakpolitikákkal foglalkozó, parlamenten belüli testület, mely különböző pártfrakcióhoztartozó képviselőket tömörítenek
♦A parlamentek döntés-előkészítő szerve
♦A pártok közötti érdemi alkudozás nagyrészt a bizottságok zárt ülésein zajlik
∗Elnökséggel rendelkezik
♦Az elnökség (házelnök és helyettesei) felügyelik a parlament belső eljárásrendjének betartását, a hivataliapparátus működését, képviselik a parlamentet, mintintézményt
⇒A második kamara (felsőház) – ettől eltérő elv alapjánválasztott/delegált képviselők
∗Leggyakrabban a föderális berendezkedésű államokban atagállami egységek számára biztosít képviseletet:
♦Az egyes tartományok parlamentjei delegálnak alakosságszám arányában képviselőket a második kamarában(Ausztria)
♦A tagállami kormányok küldenek képviselőket a felsőházba(Németország)
♦Az egyes tagállamokban a lakosság közvetlenül választképviselőket, és minden tagállamból azonos számúképviselő kerül be a törvényhozás felsőházába (USA,Ausztrália)
⇒Alkalmazzák unitárius államokban is
∗Funkciója- elnyújtsa és körültekintőbbé tegye a döntéshozatalifolyamatokat
♦Képviselőit az állampolgárok a pártok jelöltjei közülválasztják, csak más választási rendszer szerint (Kanada,Lengyelország)
⇒Hivatásrendi – korporatív alapon szervezett második kamara
∗Írország
∗A képviselőket a főbb foglalkozási ágak érdekvédelmiszervezetei delegálják
⇒Lordok Háza – Anglia
∗Egyes tagjai örökletes alapon nyerik el a mandátumukat
♦a lordság adományozható – a közéletben valamilyen térenkiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek számára =meritokratikus képviselet
•A két kamara ritkán egyenrangú
∼USA – Kongresszus – a két kamara közel egyenrangú
⇒Képviselőház
⇒Szenátus
∼Európai parlamentek:
⇒Első kamara – meghatározott szerep
∗Költségvetés elfogadása, kormány kiállítása
⇒Második kamara – késleltető hatáskör
∗Újratárgyalás céljából „visszadobhat” egy törvényjavaslatot(DE csak 1*)2A parlamentek funkciói:
•Törvényhozás
∼Döntései révén orvosolja az adott politikai közösség társadalmi,gazdaság… stb. problémáit
∼Jogalkotás – a döntések jogszabályi formába hozása
∼A parlament által elfogadott jogszabály = törvény
∼Magyarország
– törvényhozás folyamata:
⇒Törvényjavaslat benyújtása – az országgyűlési képviselő, pártfrakció, kormány, köztársasági elnök nyújthat be
⇒Illetékes szakbizottság – eldöntik, hogy az indítvány nyilvánosvitára bocsátható – e
⇒Plenáris ülésen kerül megtárgyalásra a törvényjavaslat, amit a bizottság tovább enged
∗az általános vitában minden pártfrakció 1-1 képviselőjevéleményt mond
∗a részletes vitában a javaslathoz benyújtott módosítóindítványokról mondanak véleményt
∗a végszavazás során egyenként szavaznak a módosítóindítványokról, majd egészében megszavazzák/elvetik a javaslatot
⇒A köztársasági elnök egyszeri újratárgyalást/alkotmánybíróságifelülvizsgálatát kérheti
⇒A törvény a Magyar Közlönyben való megjelenés napján vagy azott megjelöl későbbi időpontban lép hatályba
∼Legfőbb közjogi méltóságok megválasztása – NEM törvényhozás
⇒Az országgyűlés hatásköre, választja a
∗Köztársasági elnököt, miniszterelnököt, Legfőbb Bíróságelnökét, alkotmánybírákat, Állami Számvevőszék elnökét,állampolgári jogok biztosait
∼Az elfogadott törvényjavaslatok közel 90%-át a kormány terjeszti be
⇒A politikai döntések ténylegesen a kormányban születnek
∗A parlamentben jogilag törvényhozás folyik, de ez nemtekinthető valódi döntéshozatalnak
•Kontroll biztosítása a kormányzati döntéshozatal felett – kormányellenőrzése
∼Formalizált – intézményes
⇒Plenáris ülések – bármely képviselő kérdéseket, interpellációkatintézhet, és ezekre az illetékes kormánytag köteles érdembenreagálni
⇒Parlamenti vizsgáló bizottság
∼Informális
⇒Nyilvánosság biztosítása
•A politikai nyilvánosság biztosítása
•Legitimálás5A végrehajtás szereplői:
−A pártelvű demokráciákban a kormányzati döntéshozatal elsősorban a végrehajtóhatalmi ághoz kapcsolódó intézményekben zajlik
−Montesquieu-i értelemben vett egységes és független végrehajtás napjainkban már csak a prezidenciális kormányformával rendelkező államokban (USA) lelhető fel
−Az elnök egy személyben képviseli a végrehajtó hatalmat, a kormány, minttestületi szerv nem létezik
−A Kongresszus csupán súlyos alkotmánysértés esetén egy rendkívül bonyolulteljárás keretében válthatja le az elnököt – impeachment – USA történelmének során összesen két alkalommal volt sikeres (Bill Clinton ellen volt az utolsó)
−A parlamentáris kormányzati rendszerekben nincs egységes végrehajtó hatalmi ág
−A végrehajtás két része – az államfői hatalom és a kormány
−A törvényhozás a kormány összefonódik
1Az államfői intézmény
•Az államfői poszt lehet:
∼Örökletes
⇒Alkotmányos monarchia
∼Választott
⇒Köztársasági államforma
•Parlamentáris köztársaság – a parlament választ államfőt/a nép választ =köztársasági elnök
∼Reprezentatív funkciókkal rendelkezik
⇒Alkotmányos válság esetén nyerhet csak érdemi döntési jogköröket
•Magyarország:
∼A köztársasági elnök szerepe szimbolikus
⇒Kifejezi a nemzet egységét, őrködik az államszervezetdemokratikus működése felett
⇒Fegyveres erők főparancsnoka
⇒Képviseli a magyar államot a nemzetközi kapcsolatokban
⇒Érdemrendeket ad és magasabb rangú állami tisztségviselőketnevez ki, mint:
∗Államtitkárokat, nagyköveteket, a hadsereg tábornokait, azegyetemi tanárokat, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a Magyar Távirati Iroda elnökét, a Magyar Rádió és a Magyar Televízióelnökét
∗A kinevezési jogkör nem jelenti azt, hogy az államfő önállódöntést hoz, csupán ünnepélyesen beiktatja, a kormány vagy a parlament által javasolt személyeket
⇒Tényleges politikai hatásköre:
∗Törvényjavaslatot nyújthat be a parlamentnek
∗ Népszavazást kezdeményezhet
∗Az Országgyűlés által elfogadott törvényekre alkotmányosságivétót mondhat, de jogában áll politikai vétót is emelni
∗Parlamenti ciklusváltáskor, a kormányalakítás kapcsán döntési pozícióba kerülhet
♦Ő dönti el, kit kér fel kormányalakításra
⇒A köztársasági elnököt az Országgyűlés választja 2/3-os többséggel
∗Ha szükség van 3. fordulóra, akkor már egyszerű, 50%-ostöbbség is elég
∗5 év a mandátum2A politikai döntéshozatal centruma: a kormány
•A parlamentáris kormányzati rendszerekben a fő politikai döntéshozó szerva kormány
• Nem parlamenti többségnek van kormánya, hanem a kormánynak van parlamenti többsége
•A mindenkori kormány struktúrája és működésének mikéntje nagyban függa pillanatnyilag érvényesülő pártközi erőviszonyoktól
•Kormány =
∼Szűkebb értelmezés: a miniszterelnökből és a miniszterekből állótestületi szerv
⇒10 – 25 miniszterből álló testület
⇒A miniszterek az egyes fontosabb szakpolitikai területek irányításáért felelős politikusok
∼Tágabb értelmezés: tagjainak tekinthetők még az államtitkárok ésmagában foglalja a minisztériumok szervezetét is => kormányzat„A kormány a kormányzat által kormányozza a kormányzottakat.”
∼A kormányok szervezeti formája és döntési rendje országonként igeneltérő lehet
∗A magyar Alkotmány sem rögzíti a minisztériumok számát
∼Minden kormányban megtalálhatók:
⇒Belügy, külügy, honvédelmi, pénzügy, igazságügy
∗A mostani magyar minisztériumok száma:15
∗Tárcanélküli miniszterek: nem minden miniszter alá tartozik minisztérium
∗Miniszterek között kiemelkedik: kormányfő (miniszterelnök)
♦Politikai államtitkár a helyettese
♦A közigazgatási államtitkár a minisztérium hivataliapparátusának vezetője3A kormány és a közigazgatás kapcsolata
•A közigazgatás = a kormányzat szinonimájaként használjuk, a kormányirányítása alatt álló hivatalok szervezetrendszerét értve alatta
•XX. század elején Európában az a felfogás vált uralkodóvá, hogy akormányzati igazgatás és szervezés nagyfokú szakértelmet és hosszú távútervezést igénylő tevékenység
•A minisztériumok politikai vezetésének állandó cserélődése mellett, biztosítani kell a hivatali apparátus személyi állandóságát, mindezt akormányzati munka folytonosságának érdekében
⇒A politikát és közigazgatást a lehető legnagyobb mértékben el kellválasztani egymástól
⇒Max Weber – állam fogalma (1864 – 1920): a „bürokráciaideáltipikus modellje”
∗Hogyan kéne működnie ideális esetben a közigazgatásnak?
∗A közigazgatás mindenekelőtt szakma, így a kormányzatitisztviselők kinevezése, illetve előléptetése a szakmairátermettség és nem politikai szempontok alapján kell, hogytörténjen
♦Nagy-Britannia, Németország
⇒USA – a közigazgatási felsővezetők posztjai a patronage (politikaizsákmány) részét képezik
∗Teljesen elfogadott, hogy az új elnök a főbb állami hivatalokbasaját szakértőit ültesse
♦Ez társadalmilag is hasznos – így a választók akaratábólgyőztes politikai erő kezébe kerülnek a kormányzati pozíciók – megakadályozza a közigazgatás bürokráciáváválását
•A közigazgatás szerepe nő
∼A bürokrácia = 4. hatalmi ág
∼A döntés – előkészítés egyre inkább a hatalmas bürokratikus apparátusfeladata
∼A törvénytervezetek (reformmunkálatok) előkészítése aközhivatalnokok feladata
∼A rutinszerű napi döntések jelentős részét a köztisztviselők hozzák meg
⇒A minisztériumi tisztviselők nem pusztán a politikusok döntéseinek adminisztratív végrehajtását végzik, hanem a kormányzati politikaalakításának fontos szereplőivé, a „politikacsinálás” részeseivéváltak
•Magyarország:
∼A politika és a közigazgatás viszonyában a jogi szabályozást tekintveaz európai normák érvényesülnek
⇒Tiszta elválasztás modellje valósul meg a minisztérium politikaivezetése és a közigazgatási apparátusa között (elméletben)
⇒Az összes minisztériumi felsővezetői poszt a politikai zsákmányrésze (gyakorlatban)
⇒A politikai szempont a közigazgatási államtitkárok, minisztériumifőosztályvezetők és osztályvezetők kinevezésében/eltávolításábanis döntő szerepet játszik 4Az állami és a helyi igazgatás szervezete
•A közigazgatás magában foglalja a központi államhatalomminisztériumoktól szervezetileg független intézményeit (APEH, rendőrség+ minisztériumok = államigazgatás), a területi és településiönkormányzatok egész szervezet rendszerét
∼Az államigazgatás intézményeit, közigazgatás – tudományiterminológiával élve, a szervezeti dekoncentráció jellemzi, ami azt jelenti, hogy a helyi szerveknek nincs önállósága, a felsőbb szervek által utasíthatóak.
∼Az önkormányzatok rendszerére a decentralizáltság jellemző
•Magyarország:
∼Az önkormányzatiság két szintje:
⇒Helyi/települési (községi és városi; Budapest kerületiönkormányzatai)
⇒Területi (megyei és fővárosi)
∗1994 óra kiegészíti a nemzetiségi és kisebbségiönkormányzatok hálózata6Az alkotmánybíráskodás a politikai rendszerben
−A harmadik hatalmi ág – bíráskodás – az igazságszolgáltatás szervezetrendszere
−Addig volt direkt politikai szerepe ameddig nem választották el a többi hatalmiágtól, magyarán ugyanaz a személy gyakorolta a legfőbb bírói hatalmat, aki akormányzást végezte és a törvényeket meghozta
−Polgári forradalmak – a bíróságok kiszorultak a politikai rendszerből => a bíróságok jogalkalmazást végeznek
−Nem alkothatnak új jogszabályokat
−Alkotmánybíráskodás – az indirekt jogalkotás; a jogértelmezés és a politikaidöntéshozatal „összecsúszik”1Az alkotmány fogalma
•Alkotmány – olyan alaptörvény, mely rögzíti a legfőbb politikaiintézmények közjogi alapjait, egymáshoz való viszonyukat, valamint azállampolgárok alapvető jogait és kötelességeit is szabályozza. Alegmagasabb szintű jogszabály
∼Írott (kartális) alkotmány / történelmi alkotmány
⇒Függetlenségi Nyilatkozat (1766) - USA
⇒Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789) – Franciaország
∗Egyesült Királyság – mai napig nincs írott alkotmányuk => jogszokás, joggyakorlat garantálja a demokratikus elvek érvényesülését = történelmi alkotmány2Az állampolgári jogok és kötelességek
•Az alkotmányok:
∼Rögzítik az állam közjogi berendezkedésének alapjait
∼Meghatározzák az adott ország állam és kormányformáját,államhatalmi szervek hatáskörét
∼Szabályozzák az állampolgárok egymással, illetve az állammalszembeni főbb jogait és kötelességeit
•A legalapvetőbb emberi és állampolgári jogok:
∼Veleszületett jog az élethez és az emberi méltósághoz
∼A személyes szabadság és a személyes biztonság joga
∼Jogegyenlőség, a diszkrimináció tilalma
∼Gondolat, lelkiismereti és vallásszabadság
∼Szólás és sajtószabadság, gyülekezési szabadság
∼Választójog
∼Tulajdonhoz való jog
∗Kollektív jogok biztosítása
∗DE a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait a legtöbb liberálisdemokrácia alkotmánya nem tartalmazza, ahogy ritka (csak aszocialista országokra jellemző) a gazdasági és szociális jogok alkotmányba foglalása
•Az állampolgári kötelességek:
∼A jogszabályok betartásának kötelezettsége
∼A közteherviseléshez való hozzájárulás (adózás)
∼A haza védelmének kötelezettsége (nem azonos a sorkötelezettséggel)
∼A gyermekek taníttatásának követelménye3Az alkotmánybíráskodás funkciója:
•Alkotmánybíráskodás – az alkotmányértelmező tevékenység, valamint azállamhatalmi szervek illetve egyes állampolgárok eljárása kapcsánfelmerülő esetleges alkotmánysértés megállapítása
∼Csak az írott alkotmánnyal rendelkező országokban létezik
∼Funkciójának beillesztését a politikai rendszerbe szervezetileg 2 módonoldották meg:4Az alkotmánybíráskodás szervezeti megoldásai
•USA – Legfelsőbb Bíróság
∼Még alkotmányossági vitában is csak konkrét jogeset kapcsán dönthet(konkrét normakontroll)
∼Döntésének hatálya csak a peres felekre terjed ki
∼Alkotmányellenességre hivatkozva nem semmisíthet meg törvényt, demegtilthatja az alkalmazását
•Európa – különálló alkotmánybírósági testületek
∼Szervezetileg nem tagozódnak be a rendes bírósági hierarchiába
∼Funkciójuk és hatáskörük alapján többek, mint „bíróságok”
∼Jogkörüket tekintve az európai alkotmánybíróságok 4 csoportja:
⇒Konkrét nomakontrollra jogosultak
⇒Utólagos absztrakt normakontroll – konkrét jogvita nélkül ismegtámadható egy jogszabály
⇒Előzetes absztrakt normakontroll – amikor az alkotmánybíróságotmég el nem fogadott törvényjavaslatok vizsgálatára is fel lehetkérni
⇒Absztrakt alkotmányértelmezés (Magyarország) – konkréttörvénytervezettre sincs szükség ahhoz, hogy mozgásba hozzák azAlkotmánybíróságot, hanem egy absztrakt döntési alternatíváról isalkotmánybírósági határozatot lehet kérni
•Magyarország:
∼Az Alkotmánybíróság nem jogalkalmazást végez, hanem még el semkészült jogszabályokat bírál felül
⇒Politikai vitákban foglal állást
∼Lehetséges indítványok köre:
⇒Magyarországon és Németországban lehet csak – egyéniállampolgárnak alkotmányossági panaszt tenni
•Alkotmánybírák választása:
∼Sok országban – feltétel: a többéves felsőbírósági pályafutás
⇒Ezekben az országokban az alkotmánybírák kiválasztásánál aszakmai szempontok dominálnak
∼Magyarország – feltétel: 45-ik életévét betöltött, jogászi végzettséggelrendelkező, elméleti vagy gyakorlati szakember
∗Az Alkotmánybíróság – 11 tag, a bírák mandátuma 9 év
∗A bírák személyére a parlamenti pártfrakciók képviselőiből álló jelölőbizottság tesz javaslatot – 2/3os többség kell5Alkotmánybíráskodás
Magyarországon
•Széles jogkörű, politikai testület
•Elsősorban nem jogalkalmazást végez, hanem az előzetes normakontroll ésaz absztrakt alkotmányértelmezés gyakorlása révén indirekt politikaidöntéshozatalt folytat
•Sérti a népszuverenitás érvényesülését – felülbírálja az állampolgárok általválasztott Országgyűlés törvényeit; nincs demokratikusan választott szerv,ami ellenőrizné
•Az Alkotmánybíráskodás korlátozása:
∼Mint negatív törvényhozói tevékenység – az alkotmány értelmezésealapján – megmondhatja, mit nem csinálhat a törvényhozás, de nemadhat utasítást arra vonatkozóan, hogy a jogalkotóknak milyen újtörvényt kell alkotniuk
∼Hatásköréből adódóan csupán reaktív testület, csak olyan kérdésekkelfoglalkozhat, melyet más arra feljogosított szereplők elé terjesztenek
∼Semmilyen eszköze nincs döntéseinek végrehajtására
•Állami Számvevőszék
∼Az Országgyűlés hozta létre
∼Feladata: az állami szervek gazdálkodásának kontrollja és aköltségvetési törvény végrehajtásának ellenőrzése
•Ombudsman – az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (1994 óta)
∼Feladata: az egyes állampolgárokat a törvények végrehajtása során értsérelmek kivizsgálásaIII)Pártok és pártrendszerek 1A választási rendszerek 1A demokratikus választások funkciói és kritériumai
•A politikai folyamatok keretét az alkotmányos intézményrendszer szolgáltatja – pártok küzdelme
∼Választás = elsődleges kapcsolat a pártok és az államhatalmiintézmények között
⇒Pártok jelöltjei közvetlenül/közvetve, de választások eredményeképpen kerülnek a közhatalmi pozíciókba
⇒Demokratikus a választás, ha az adott országban a választásokatáltalános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog alapján rendezik
∗A választójog általános, ha az összes felnőtt korú állampolgárrakiterjed
♦A nők jellemzően csupán a két világháború között(Magyarország), vagy a II. világháború után kaptak választójogot (Franciaország, Olaszország – 1948;Ausztrália – 1967; Svájc – 1971)
⇒A választójog akkor egyenlő, ha érvényesül az egy ember – egyszavazat elve
⇒A választójog titkos, ha az állampolgárok a szavazat tartalmának nyilvánosságra kerülése nélkül szavazhatnak
⇒A választójog közvetlen, ha a választópolgárok közvetlenül a jelöltekre szavazhatnak
∗USA – rendhagyó elnökválasztás – az állampolgárok nem jelöltekre szavaznak, hanem minden tagállamban választásimegbízottakat, ún. elektrorokat választanak, akik pár héttelkésőbb az elektori testületben szavazva döntenek az elnök személyéről
⇒A választójog lehet aktív és passzív
∗Az állampolgárok szabadon választhatnak – aktív
∗Az egyes tisztségekre szabadon választhatók az állampolgárok – passzív2A választási rendszerek kérdésének jelentősége
•Az állampolgárok választójoga csak arra terjed ki, hogy eldönthetik, kireszavaznak
•A leadott szavazatok összesítéséhez, és átszámítási módjához nincs közük
•Választási rendszer = a szavazatok összesítési és átszámítási módja
∼Sohasem semleges technika
∼Két fő típusa:
⇒Egyéni kerületi – többségi modell (Anglia, USA, Ausztrália, Új-Zéland)
⇒Arányos – pártlistás rendszer (kontinentális Európa)3Az egyszerű többségi rendszer
• Nagy – Britannia – XVIII. század – kialakult az egyéni kerületi rendszer
∼Lényege: az ország területét felosztják annyi választókerületre,amennyi képviselői hely van a parlamentben. Mindenválasztókörzetben több jelölt száll versenybe – csak 1 jut be atörvényhozásba
∗A legtöbb szavazat (NEM kell meghaladnia az 50%-ot )=„egyszerű többség”
•Az egyszerű többség rendszer által generált problémák:
∼Az egyéni kerületi választási rendszerek eredeti és „legtisztább” típusa
∼Választókerületek szintjén olyan jelöltek továbbjutását teszi lehetővé,akiket az adott körzet választóinak többsége elutasít
∼Országos szinten a pártok között nagyon aránytalanmandátummegoszlást eredményez
⇒A nagy pártoknak kedvez
⇒A relatív többségi rendszer alkalmazása szinte minden esetbenkétpártrendszert eredményez
∗Hátránya:
♦a kis pártoknak nincs esélyük
♦az új pártok bejutása szinte lehetetlen
∗Előnye:
♦Stabil egypárti kormányok alakulnak (a törvényhozásbanáltalában az egyik párt mindig biztos többséggelrendelkezik)
⇒konzerválja az egész politikai piacot
∗A választójog folyamatos kiterjesztése – tömegpártok megjelenése – a pártok közti mandátumelosztásban súlyos
torzulások – nem biztosítja minden esetben a választói akaratkifejeződését4Az abszolút többségi rendszer
•Abszolút többségi rendszer – Franciaország – 1958 – Charles De Gaulle
∼Egyéni választókerületeken alapszik
∼Minden körzetből 1 képviselő jut tovább, DE az a jelölt nyeri el amandátumot, aki megszerezte a leadott szavazatok abszolút többségét,tehát 50% +1 minimum
∗Ha nincs ilyen az adott választókerületben – második forduló
♦Csak az első két képviselő vehet részt
♦Jellemző a kétfordulós rendszer
⇒Szintén a nagy pártoknak kedvez, de a kis pártoknak is vanlehetőségük
∗Kölcsönös visszaléptetések kapcsán képviselői helyhez is juthatnak
∗Kölcsönös visszaléptetések kapcsán tág teret nyit a pártok egymás közti alkudozásának, ami általában nagy pártszövetségek, koalíciók megalakulásához vezet
∼Gyakori kétpólusosság
⇒A pártok általában két nagy pártszövetségbe tömörülnek, azabszolút többségi rendszer tehát általában kétpólusútöbbpártrendszert eredményez
∼A rendszer vesztesei: rendszerellenes pártok
⇒Azok a radikális, szélsőséges politikai erők, melyek esetlegesennagy választói támogatottsággal bírnak ugyan, de a többi párt nemhajlandó velük szövetségre lépni => csökken az esélyük
∼Az abszolút többségi rendszer „mérséklő hatással” van a politikaiversenyre, a „középre tart” koalícióképes politizálásra törekvőket hozzaelőnyösebb helyzetbe5Az alternatív szavazat módszere
•Ausztráliában alkalmazzák
•A választópolgároknak egyszerre 3 preferenciát kell bejelölniük – a sorrendfontos
∼Ha az 1. jelöltek között senki nem kapja meg az abszolút többségiszavazatot, akkor a legkevesebb szavazatot szerzett jelölt kiesik, és akiesett jelöltre szavazók 2. preferenciáit figyelembe véve döntenek
∼Ha így sem szerzik meg senki az 50+1%-ot – kiesik ismét alegkevesebb szavazattal rendelkező jelölt, és az őrá szavazók 2. preferenciáit számítják be
⇒Addig ismételgetik, amíg valakinek meg nem lesz az 50+1%
∗Bonyolult – nem túl elterjedt
∗Erénye: az abszolút többségi rendszerrel szemben a jelöltek versenyét nem a pártok háttéralkuja, hanem az állampolgárok preferenciái döntik el6Az arányos – pártlistás rendszerek
•Olyan országokban kerültek alkalmazásra, ahol a parlamentarizmus már eleve viszonylag széles választójogi alapon született meg, így a politikaiéletnek meghatározó szereplőivé váltak a pártok
•A választási rendszereknek a pártelvű demokrácia viszonyaira szabotttípusa
•Fő funkciója: biztosítani az állampolgárok pártválasztási preferenciáinak mind teljesebb reprezentációját
•Lényege:
∼A választók által a pártokra leadott szavazatokat, országos szintenösszesítik, és az egyes pártok az országosan elért eredmények arányában részesülnek mandátumokból
•Sokpártrendszer létrejöttéhez vezet
•Fajtái:
∼A parlamenti képviselet akkor a legarányosabb, ha a szavazatokatténylegesen országos szinten összesítik => az egész ország egyetlennagy választókerület (Hollandia, Izrael)
∼Az ország területét felosztják nagy kiterjedésű többmandátumosválasztókerületekre, a pártokra leadott szavazatokat pedig nemországos, hanem választókerületek szintjén összesítik
∼Adminisztratív választási küszöb megállapítása – 3 vagy 5%-osminimum, ami alatt egy párt nem kerülhet a parlamentbe(Magyarország)
•A választópolgár nem csak pártokra, hanem a pártok által összeállított jelöltlistákra is szavaznak
∼Országos/területi lista
⇒A jelöltlisták kötöttek, azaz rajtuk előre meghatározott sorrendbenszerepelnek a jelöltek
∼Szabad lista (Belgium)
⇒Az állampolgárok nem csak az egyes pártok listáira szavazhatnak,de a listákon belül a jelöltek között is választhatnak – rangsortállíthatnak fel
∗Alkalmazása bonyolulttá teszi az összesítést, de a pártok vezető politikusai mellett az állampolgárok is beleszólást nyernek a pártok képviselőjelöltjeinek bejutási sorrendjébe7A magyar választási rendszer
•Vegyes választási szisztéma
∼Ötvözi az egyéni kerületi és az arányos – pártlistás rendszereket
•3 csatornás – a pártok háromféleképpen juthatnak a parlamentbe
•2 fordulós
∼1. forduló
⇒Minden választópolgár két szavazatot ad le
∗Egyéni kerületi jelöltre
∗A pártok területi listáira
♦Ezek kétféle módon (megyei és országos szintűösszesítésben) számítanak be
⇒2. forduló
∗Csak ahol egyik jelölt sem tudta megszerezni az 50+1%-ot
•Az Országgyűlés 386 képviselői hellyel rendelkezik
∼176 képviselő mandátumról egyéni választókörzetekben döntenek
⇒176 egyéni választókörzet van
⇒50 + 1%-os, abszolút többséggel lehet bekerülni
∗Kétfordulós rendszer a jellemző – a másodikban csak az 1-3indulhat
∼152 mandátumot többmandátumos választókerületekben, a pártok területi listáin indulva nyerhetnek el a jelöltek
⇒Megyei listák
∼58 mandátum – az országos szinten elért eredmények arányában osztják szét a pártok között
•Mind a megyei, mind az országos összesítés vonatkozásában működik egy5%-os adminisztratív küszöb
•Mérsékelt többpártrendszer létrejöttét eredményezi általában
⇒A választási rendszer ezáltal az egyik legfontosabb tényező, amagyar kormányzati rendszer viszonylagos stabilitásának biztosításában.2A pártok kialakulása és történeti típusai
−A pártok a politikai tagoltság elsődleges megjelenítői
−Szervezetek, melyek jelölteket állítanak és juttatnak be a választott közhivatali éstörvényhozói pozíciók betöltésére
−Olyan általános alapelvekkel (politikai programmal) rendelkeznek, melyettagságuk nagy része támogat
−Az egész társadalomnak csak egy részét képviselik
−Programjukban és nyilvános szerepléseikben általában mindig az össztársadalmiérdekekre hivatkoznak 1Képviseleti demokrácia pártok nélkül
Gyene Pál – Politológia című jegyzetének feldolgozása Király Gábor óravázlata alapján2010BGF-KKK-MÉVida Melinda
⇒A nemzetek feletti szupranacionlis intézmények irányítják
∼2. pillér – közös külpolitika és biztonság politika
∼3. pillér – belpolitika és igazságügyi együttműködés
⇒Utóbbi kettő – kormányközi alapokon működnek
∗ Nincsenek a szupranacionális uniós intézményeknek alárendelve, a nemzetállami kormányok gyakorlatilagdiplomáciai tárgyalásokon, konszenzusos alapon döntenek azide tartozó kérdésekről
♦Konszenzus szerint sikeres lépés – ha egy „második vagyharmadik pilléres” szakpolitikát sikerül „első pilléressé”tenni
∼Az uniós döntéshozatalban meghatározott arányban vannak jelenszupranacionális illetve a kormányközi elemek 4Döntéshozatal a szupranacionális intézményekben
•Montánunió esetén
∼Elsődleges hatalom = Főhatóság
∼Másodlagos hatalom = Tanács
•EGK esetén
∼Elsődleges hatalom = Tanács
∼Egyéb szervek: Bizottság, Közgyűlés
•EU esetén
∼Fő döntéshozó szerv – Tanács
⇒ Nem egy szervezet, hanem intézményhalmaz
∗Európai Tanács – az uniós tagállamok állam és kormányfőinek évente rendszerint 2 alkalommal összeülő értekezlete
∗Miniszterek Tanácsa = tanácsok sokasága – szakpolitikaitestületek, melyek a tagállamok illetékes szakminisztereittömörítik (Általános ügyek Tanácsa, Pénzügyminiszterek Tanácsa)
♦Itt zajlik a mindennapi uniós döntéshozatal konszenzusos – kormányközi alapon => az összes tagállam egyhangú jóváhagyásával
∼Szupranacionális intézmény – Bizottság
⇒A biztosokat a tagállamok delegálják, de utána már nemvisszahívhatóak, és a Parlament sem válthatja le őket, csak az egészBizottságot 2/3-os döntéssel
∗A biztosok viszonylag függetlenek az őket delegálókormányoktól, habár munkájuk során gyakran törekednek sajáttagállamuk érdekeinek képviseletére48. oldal
Gyene Pál – Politológia című jegyzetének feldolgozása Király Gábor óravázlata alapján2010BGF-KKK-MÉVida Melinda
⇒A Tanács és a Parlament döntés-előkészítő illetve adminisztratívvégrehajtó szerve
⇒A Tanács és a Parlament kizárólagos javaslattevő szerve, tehátdöntő befolyással rendelkezik annak vonatkozásában, hogy milyenügyek kerülnek a Tanács illetve a Parlament elé
⇒Nem végrehajt, csupán ellenőrzi a tagállami végrehajtást
•Európai Parlament (EP)
∼Kezdetben: tagállami parlamentek delegáltjaiból álló konzultív szerv
∼1979 óta – az állampolgárok közvetlenül választják
⇒Minden tagállamban egy időben, de országonként külön - külön
∼A Tanács társjogalkotó szervévé emelkedett
∼Számos kérdésben a Parlament egyetértő szavazata szükséges a Tanácsdöntéseinek jogerőre emelkedéséhez
⇒Vétójoggal rendelkezik 5Az EU „pártjai”
•Pártok:
∼Európai Néppárt – a legnagyobb frakció
∼Európai Szocialista Párt
⇒Együtt a mandátumok több mint 60%-át birtokolják
⇒Minden tagállamból vannak tagjaik általában
∼Európai Liberális Demokraták
∼Zöldek – környezetvédelem
∼Egységes Európai Baloldal / Észak Zöld Baloldal Konföderáció – radikális baloldali pártok, mozgalmakból kerülnek ki
∼Unió a Nemzetek Európájáért – erőteljes jobboldali (gyakran EUellenes) pártokat tömöríti össze / Skandináv, angolszász konzervatívok/
∼Demokráciák és Különbözőségek Európája – vegyes; etnikaiszeparatista pártok (baszk Batasuna, holland fundamentalistakeresztény párt, brit családvédő párt)
∼Független képviselők
• Nem tekinthetők valódi, európai szintű politikai pártoknak 6Európai Unió: föderáció vagy nemzetközi szervezet?
•Föderációként való működésének jele:
∼Az uniós döntéshozatalnak megkerülhetetlen tényezői a tagállamikormányoktól ténylegesen is függetlenített, nemzetek felettiintézmények, mint amilyen a Bizottság / Európai Parlament
∼A minősített többségi döntéshozatallal, a Tanács működéséven ismegjelent a szupranacionális elem49. oldal
Gyene Pál – Politológia című jegyzetének feldolgozása Király Gábor óravázlata alapján2010BGF-KKK-MÉVida Melinda
∼A föderációkban a szövetségi szinté a szuveneritás, az alkotmány azthatározza meg, hogy melyek azok a kivételes jogkörök, melyek atagállami szintre szállnak le
•Nemzetközi szervezet, hiszen:
∼A legfőbb döntéshozó szerve, a Tanács nagyobbrészt kormányközialapon, azaz nemzetközi szervezetekhez hasonlóan működik
∼Az EU-ban a tagállamoké a szuveneritás
• Nem tekinthető klasszikus konföderációnak sem, hisz pont azok a területek (külpolitika) maradtak a leginkább nemzeti hatáskörben, amiket akonföderációknál a szövetségi szint képvisel
⇒ Napjainkban nem létezik olyan „európai” identitás, amelynek megléte esetén „Európáról”, mint politikai közösségről beszélhetünk
KÖZELÍTÉS A POLITIKÁHOZ: VEZETÉS, IRÁNYÍTÁS, DÖNTÉS
Hétköznapi gondolkodásunkban a politika a hatalomhoz, a vezetéshez, a vezető pozíciók betöltéséhez és megszerzéséhez kötődik: a vezetőknek hatalmuk van, de hatalmukkal visszaélnek, vezető pozícióikat a saját önzőérdekeik érvényesítésére használják fel. Ezért gyakran él bennünk a gyanú, hogy aki vezető akar lenni, az "csak a hatalmat akarja". A politika az érdekek és akaratok hatalom általi érvényesítése. Van egy másik "politika kép" is. A politika feladatának a közjó szolgálatát tartjuk, a politikusoktól azt kívánjuk, hogy "értünk" dolgozzanak, tevékenységük során a "mi" érdekeinket képviseljék. Ez a kettősség fontos szerepet játszik a "politikai üzem" működése során. Tehát a politika: VEZETÉS, IRÁNYÍTÁS, HATALOM ÉS ÉRDEK!!! A politikai vezetőknek és irányítóknak hatalma van illetve hatalmat gyakorolnak; akiknek politikai hatalma van illetve politikai hatalmat gyakorolnak, azok vezetnek és irányítanak. A vezetés és irányítás funkcionális követelmény egy társadalomban. Irányítani hatalom gyakorlása nélkül is lehet. Az irányítás és a hatalom funkcióját tekintve, mindkettő irányít.
A VEZETÉS (VEZETŐ) általános funkciói a tervezés, a szervezés és az irányítás. A tervezés a problémák megoldását célzó kreatív gondolkodás. Irányítás alatt olyan tevékenységet értünk, amelynek célja a társadalom tagjai közötti racionális együttműködés elérése. Mivel a vezető adott esetben nélkülözhet speciális tudást vagy szakismeretet, tudnia kell mozgósítani azokat, akik rendelkeznek ilyennel. Összességében az irányítás a tevékenységeknek a tervekkel összhangban való szabályozása, koordinálása, a zavaró tényezők kiiktatása a vezető azon képességével, hogy a tevékenységnek a kívánt irányba terelése érdekében mások viselkedését befolyásolja. Amikor a vezető dönt, választ a rendelkezésre álló alternatívák között. Ha a vezető rendelkezik azzal a képességgel, hogy a vezetettek szándékával ellentétben is érvényesítse a döntésbe foglalt akaratát, akár megtörve ellenállásukat, azt mondhatjuk, a vezetőnek hatalma van. A vezetők viselkedésbefolyásoló képességének 6 jelentősebb típusa van: jutalmazás, kommunikációs képesség, azonosulás kiváltása, vagy azonosulási igény felhasználása, tekintély kivívása, kényszerítő hatalom gyakorlása, a vezetés legitim gyakorlása. A vezető képessége abban rejlik, hogy felismeri a vezetettek beállítódásait és eleget tud tenni azoknak. A tekintély kivívásának előfeltétele, hogy a vezetettek tiszteljenek bizonyos vezetői tulajdonságokat és képességeket, amelyekről úgy gondolják elengedhetetlen az adott vezetői funkció betöltéséhez: tudás, szakértelem, határozottság, konfliktuskezelés, problémaérzékelés. A kényszerítés is igényel képességet a vezető részéről: célja elérése érdekében tudnia kell megfelelő helyen, időben, mértékben alkalmazni és megválogatni a kényszerítés vagy erőszak eszközeit, hogy az alárendeltek az elvárt módon cselekedjenek. ALEGITIM vezetés képességének a jogilag szabályozott viszonylatok között van jelentősége. Ha a vezetettek tisztelik a jogot, akkor engedelmességi kézségük behatárolt. Morális kötelességüknek érzik a jogszerű utasításnak engedelmeskedni. A jog a törvényesség határt szab a vezetőnek.
1. A TECHNOKRATIKUS magyarázatok szerint azok hivatottak a hatalmat birtokolni és a döntéseket meghozni, akik speciális tudással és szakértelemmel rendelkeznek.
2. A KOMMUNISTA magyarázat szerint a kommunistáké az egyetlen tudományosan megalapozott világnézet, amelynek birtokában a társadalmi és természeti törvényszerűségek magasabbrendű meg- és felismerési képességével rendelkeznek.
3. A BÜROKRATIKUS ÉS AUTOKRATIKUS magyarázatok a politikát a parancsengedelmesség viszonyra egyszerűsítik le. A parancsokat és utasításokat nem vitatjuk.
4. A NEMZETSZOCIALISTA magyarázatok tartalmukban eltérnek, de logikailag hasonlóak a kommunista ideológiához. A vezér kivételes vezetői képességekkel rendelkezik. A nép és a vezér egységet alkot.
A politika tehát ott kezdődik, ahol a vezetettekben kialakul az igény az engedelmesség feltételekhez kötésére, a döntések tartalmának vitathatóságára és megvitatására, döntési és uralmi alternatívák megfogalmazására, a döntéshozókkal szembeni igények, követelések érvényesítését célzó szabad együttműködésre.
A POLITIKA
A politika a társadalom vezetése, és a társadalom kapacitásának a kollektív célok elérése érdekében történő maximalizálása. A politikáról alkotott definíciókat logikai szerkezetük alapján osztályozhatjuk: funkcionalista, polisz-elvű, érdek-elvű, hatalom-elvű felfogások szerint. A FUNKCIONÁLIS elvben azt vizsgáljuk, hogy mi az a sajátos társadalmi tevékenység, amellyel a vezetési-irányítási feladatokat el lehet látni. A válasz az, hogy a politikainak nevezett társadalmi képződmények, jelenségek alapvető rendeltetése az irányítás. A politika fogalmát a görög "polisz" szóra vezethetjük vissza. Ebben az értelembenA POLITIKA LÉNYEGE:
1. a közösség egyenrangú tagjainak a részvétele a közélet tartalmáról és irányáról folyó kollektív döntéshozatalban
2. közreműködésük az irányítok és irányítottak közötti szerepcserében
3. annak megfogalmazása, hogy mi a jó a közösség számára és az hogyan érhető el
A STRUKTURÁLIS LOGIKA szerint, ahhoz, hogy politikáról beszélhessünk, ki kell fejlődnie a "magán" és "köz" ellentétének, amely át is hatja a köztevékenységet. A MAGÁNTULAJDONNAL bíró egyén önálló egzisztenciát élvez, már nem csak a közösség által létezik. Ugyanakkor másokkal kooperációra kényszerül és kötelezettségei vannak a társadalommal szemben. Gondolkodását a magánérdek és a közérdek kettőssége hajtja. APOLISZ működése erre a kettősségre alapozódott. A politikának van egy harmadik, modern politikában elterjedtebb "érdek-elvű" értelmezése. Eszerint a politika nem más, mint az érdekeknek és akaratoknak a közhatalom általi érvényesítése. A politika alapja nem lehet magánérdek, vagy ha mégis, az már nem politika. A hatalmi döntések kötelező erejűek és kikényszeríthetők. Ezért a politika lényege nem más, mint harc a hatalomért. A polisz-elvű és az érdek-elvű felfogás természetesen nem zárja ki egymást. A politikát a "köz" és a "magán" között közvetítő társadalmi képződménynek tekinthetjük. Ezt a politika jelentőséget POLITIKUMNAK nevezzük. Túlzásnak tűnhet az a társadalomelméleti álláspont, hogy minden olyan szervezet politikai, amely döntést hoz, pl. család, iskola is. A mindennapi ember politikával szembeni ellenszenve is tükrözi a politika "köz" és "magán" közötti közvetítő szerepét, és a két megközelítést. A politikáról azt gondoljuk, hogy: a politika számunkra van, még ha nem is értünk működik.
HATALOM-URALOM-LEGITIMITÁS
Annak a szubjektumnak, amelynek hatalmat tulajdonítunk, rendelkeznie kell olyan képességekkel, amelyről mind a hatalmi szubjektum, mind mások feltételezik, hogy segítségével az adott szubjektum rá tudja kényszeríteni akaratát másokra. Egy döntéshozó mindaddig nem tekinthető hatalomnak, ameddig nem rendelkezik ezzel a képességgel. A REÁLIS VALÓSZÍNŰSÉGGEL két fontos összefüggést fejezünk ki: Fölösleges mindig és konkrétan megnyilvánulnia a kényszerítés képességének; Fölösleges konkrétan meghatározni a "képességet". A reális valószínűségnek tapasztalaton, vagy feltételezésen kell alapulnia.
"A"-nak hatalma van vagy hatalmi tényezőnek fogható fel, amennyiben rendelkezik azzal a képességgel, hogy "B" azt tegye vagy azt ne tegye, amit "A" akar, és "A" képes megtörtni "B" ellenállását. Ezt a meghatározást ELEMI DEFINICIÓNAK nevezzük. A hatalom elemi definíciója "A" és "B" bármilyen társadalmi szubjektumnak felfogható. Az elemi definíció nyomán 3 logikát követhetünk:
1. "A" akarat- és ellenállás megtörő képességén van a hangsúly
2. Ugyanaz, mint az 1, de feltételezzük azt is, hogy "B" adott esetben valamilyen oknál fogva hajlandó önként engedelmeskedni "A"-nak.
3. "A" nem rendelkezik az előbb említett képességgel, ezt "B" tudja is, de mégis hajlandó engedelmeskedni.
A 2-es és a 3-as modellnél kimutatható az engedelmességi kézség. Itt azAUTORITÁS FOGALMÁT használjuk. Csak akkor beszélhetünk autoritásról, ha az engedelmességi kézség a tiszteletre és tekintélyre alapozódik. A tiszteleten alapuló autoritást egyszerűen TEKINTÉLYNEK is nevezhetjük.
A közhatalmat amely a társadalom által elismert közfunkciókat kizárólagosan lát el és joga van a kényszer és az erőszak alkalmazására, POLITIKAI HATALOMNAK nevezzük. A társadalomban a 3 hatalmi logika egyszerre működhet. A FORMÁLIS ÉS NEM FORMÁLIS döntéshozó gyakran nem ugyanaz: nem az hozza a döntést, aki pozíciója alapján megtehetné, hanem az akinek hatalma van. A különböző hatalomfelfogások szerint A HATALOM A DÖNTÉSEK BIRTOKLÁSA. Másik fontos fogalom a BEFOLYÁS. A befolyás tudatos cselekvés. Befolyásolni, vagy befolyást gyakorolni több mint "hatással" lenni valakire. El tudja érni, hogy szabad akaratukból, erőszakmentesen változtassák meg döntéseiket.
A HATALOMHOZ szorosan kapcsolódó fogalom az URALOM. Az uralom olyan hatalom, amelyet a kötelező akarat verbális kinyilvánítása jellemez. Aki uralkodik, az parancsot ad és parancsának engedelmeskednek. Politika hatalom esetében „hatalomra kerülni” megfogalmazásnak az az értelme, hogy egy társadalmi szubjektum jutott hozzá azokhoz a kényszerítő eszközökhöz, amelyekkel a társadalom vezetését szolgáló kötelező döntéseinek érvényt szerezhet mások akarata ellenére is. Meg kell különböztetni a SZÜKSÉGES ÉS AZ ÖNKÉNTES ENGEDELMESSÉGET.
Megállapíthatjuk, hogy a legitim hatalom elfogadott hatalom, de nem mindenHATALOM LEGITIM. Csak az a politikai hatalom legitim, amelyet nem általában, bármely oknál fogva fogadnak el, hanem azért mert törvényesnek vagy jogosnak tekintik. A „LEGITIMÁLNI” kifejezés jelentése: törvényesnek vagy jogosnak elismerni. Ennek ellenére engedelmességi kézség alakulhat ki a hatalom iránt, amiről tehát elmondhatjuk: nem legitim, de elfogadott.
A magyarázat útján történő elfogadtatásnak három stratégiája van: igazolás, legitimálás és racionalizálás. A RACIONALIZÁLÁS az olyan típusú magyarázat, amely ok-okozati összefüggésekre hivatkozik. ALEGITIMÁCIÓS tematikában alapvető követelmény a legitimálás és a legalitás megkülönböztetése. A „legális” szóval azt az állapotot fejezzük ki, hogy valami megfelel a tételes jogszabályoknak. A politikai legitimitás lényege és tétje az önkéntes engedelmesség és engedelmességi kézség olyan társadalmi viszonylatokban, ahol a jogi szabályozottság elfogadott. A legitimáció legegyértelműbb alkalmazási területe történelmileg is az uralom. A fogalomnak ott van értelme, ahol a hatalom alárendeltjei nem egyszerűen csak engedelmeskednek, hanem kialakult bennük egy felfogás az engedelmességre méltó hatalomról, az uralomjogosságról és jogi feltételeiről. A jogi képzeteket kell kiindulópontnak venni, nem pedig a saját értékeinket.
A POLITIKAI RENDSZER
Rendszerelméleti megközelítésben és legegyszerűbben megfogalmazva aRENDSZER részekből álló egész. A részek meghatározott struktúrát képeznek. Rendszer és környezete hatnak egymásra. A rendszeren belüli rendszerképződmény az ALRENDSZER. Társadalomelméletileg egy társadalom is rendszernek tekinthető. Minél fejletlenebb egy társadalom, tagjai annál inkább képesek ugyanazt a tevékenységet elvégezni. Ahhoz, hogy egy társadalom magasabb fejletségi szintre jusson, az egyes társadalmi alapfunkciókra irányuló tevékenységeknek el kell különülnie. EztFUNKCIONÁLIS DIFERENCIÁLÓDÁSNAK nevezzük. Az államhatalmi és nem államhatalmi szervezeteket a modern politikai rendszereken belül külön alrendszereket képeznek: államrendszer, pártrendszer, érdek- és nyomáscsoportok rendszere. A politikai rendszer a társadalom nézőpontjából csak egy "alrendszer". A politikai rendszer szervezetek normáinak a rendszerét jelenti. Elemei még: a politikai normák, politikai magatartások, politikai kultúrák, politikai ideológiák és politikai közösségek. Minden elem kölcsönösen összefügg, egymásra hatással van és sajátos funkciót lát el a rendszeren belül. A politikai érdekeket és akaratokat mint rendszerelemeket elsősorban érdekszubjektumokként kell felfognunk. A P. rendszert a környezetből állandó "kihívások" érik, melyekre "válaszokat" kell adni. Nyitott rendszernek tartják. Működésének 4 fontosabb szakasza van: becsatornázás, átalakítás, kibocsátás, visszacsatolás. Alapvető ÖSSZTÁRSADALMI FUNKCIÓK:
1. ALKALMAZKODÁS: az alkalmazkodás elsősorban a termelésben valósul meg.
2. CÉLKITŰZÉS ÉS CÉLELÉRÉS: a társadalom működése és újratermelése alapján a politikai rendszer elsődleges funkciója. A társadalom által elérendő célokat fogalmazza meg.
3. INTEGRÁCIÓ: a társadalom tagjai és csoportjai közötti kötődések és összetartó erő fenntartása. Feladata a társadalom belső ellentéteinek ellensúlyozása. Alapelve a szolidaritás.
4. MINTA-FENNTARTÁS (REPRODUKCIÓ): tudások, kulturális minták, értékek és normák megőrzése, valamint megőrzendő tudások, minták teremtése. Fő eszköze a szocializáció.
A P. rendszer néhány SZEKUNDER FUNKCIÓJA:
1. Adó-, jövedelem-, vám-, inflációs és beruházási politika.
2. A politikai és társadalmi hagyományok ápolása, intézményes fenntartása, politikai és történelmi jelképek alkalmazása, szükséges normák és intézmények létrehozása.
3. Az integrációhoz hasonló módon működik közre a politikai rendszer a minta fenntartásában.
A P. rendszernek rendelkeznie kell bizonyos képességekkel, hogy működhessen és funkcióit sikeresen elláthassa. Legfontosabb összetevőjévé a hatalom és a hatalmi viszonyok válnak.
A modern társadalmak korai korszakában a politika világa, egy átfogó politikai- katonai- közigazgatási jogi komplexumból állt. A közigazgatást egyre hermetikusabban lefedték a jogi rendelkezések. Lehetővé tették, hogy a közigazgatáson belüli politikai indíttatású jogsértéseket jogi úton orvosolják. A hatalom folyamatos alternativitása (szavazatokért a harc) kitermeli a kormány-ellenzék kettősségét. Ebből sarjad ki a politikai rendszer értékduálja.
A PROFI POLITIKUSNAK két elvet kell alkalmazni az alternatívák mérlegelésekor: egy EGZISZTENCIÁLIS és egy TECHNOKRATIKUS SZELEKCIÓS ELVET. Azzal válik profivá, hogy a funkció betöltése megélhetési forrássá válik számára. Amikor ő dönt tekintettel kell lennie saját egzisztenciájának változására a döntést következményeként. ATECHNOKRATIKUS elv szerint szakértelmet várunk el egy politikustól (pénzügyminiszter-közgazdász). Ezért gyakran megfogalmazódik a"SZAKÉRTŐI KORMÁNY" LEHETŐSÉGE. Ne politikus, hanem szakember irányítson. A tech. elv a döntés tárgyához igazodik, ezért más alrendszer sajátos logikáját követi az igaz-hamis, vagy jogos-jogtalan étrékduáljára hasonlít.
POLITIKAI REZSIM: a politikai nyelvben rendszernek fordítjuk le a rezsim (regime) szót. Használatakor a hangsúly a politikai rendszert vagy a kormányzati intézményeket tartósan kézben tartó hatalmi és uralmi csoporton van. A személyi összefüggéseknek komoly szerepe van, ezért gyakran nevezik el az uralkodó csoport legtekintélyesebb tagjáról. (Kádár rezsim, Horthy rezsim).
POLITIKAI OSZTÁLY ÉS POLITIKAI ÉLET
A kapitalizmus előtt a feudális rendszerekben a gazdasági hatalom és a politikai hatalom összefonódott: születési előjog. A KAPITALIZMUSBAN szétválnak egymástól. Nincs a kettő között szükségszerű kapocs. A kapitalista társadalomban az uralkodó osztály fogalma a tőkésekre értendő. Gyáraik voltak és munkásokat alkalmaztak. Ez az uralkodó osztály azonban nem birtokolja a politikai hatalmat. Tehát ez GAZDASÁGI HATALOMNAK tekinthető. A politikai életben ki kell alakulnia olyan csoportoknak, akik számára a közjog és politikai funkciók ellátása sajátos társadalmi tevékenységgé válik. A politikával foglalkozók körét POLITIKAI OSZTÁLYNAK nevezzük. (II. világháború az arisztokraták = politikai osztály; ) A KOMMUNISTA hatalomban a végrehajtó hatalom igazából nincs alárendelve a törvényhozó hatalomnak. Az állami és közigazgatási szerveket a pártszervek alá rendelték. A MODERN TÖBBPÁRTI DEMOKRÁCIÁBAN is kialakul politikai osztály. Pártelitből, pártapparátusból, állami tisztviselőkből. A versenyző elitcsoportok érdekeltek, hogy a választásokon ugyanazok a pártok kerüljenek a parlamentbe, legfeljebb az erőviszonyok változzanak. Már kiismerték egymást. Ha komolyabb változások állnak be új eszmék, értékek kerülhetnek előtérbe, és ez az adott politikai osztály végét is jelentheti. A politikai osztály nem csak a diktatúra vagy a demokrácia közötti rendszerváltáskor rendülhet meg, hanem egy rendszeren belüli gyökeres fordulat során is. Általában szoros kapocs fűzi őket össze: iskolai végzettség, életstílus, felfogás. Jellemző a "MI TUDAT"!!! Érdekeltek uralmi helyzetük fenntartására, az állampolgárok politikából való kiszorítására. A tömegek vezetésre szorulnak. Az elitekbe való bejutás beszűkül. Az öntudatos elitellenes csoportok NÉPNEK nevezik magukat. Az alsóbb néposztályok elitellenes beállítódásából táplálkozik a POPULIZMUS eszméje és értékrendje.
ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS; ÉRDEKCSOPORTOK ÉS NYOMÁSCSOPORTOK
Abban az esetben beszélünk ÉRDEKRŐL, ha a szükséglet kielégítése függ bizonyos társadalmi feltételektől. Ott kezdődik, ahol a társadalom tagjai rá vannak utalva más egyedekre vagy társadalmi intézményekre szükségleteik kielégítéséhez. Politológiai szempontból kiemelt jelentősége van azoknak az érdektörekvéseknek, amelyek a szükséglet-kielégítéshez rendelkezésre álló javak, értékek szűkösségére vezethetők vissza. Az érdekek érvényesítésének szubjektív feltétele van, az ÉRTÉKTUDAT. Az érdekek, a körülmények, a feltételek mérlegelése, és az ezt követő cselekvés mindig szubjektív megfontolások alapján megy végbe. Erre az elvre épül a PATERNALIZMUS(ATYÁSKODÁS).
A SZUBJEKTÍV ÉRTÉKTUDAT mellett az érdekérvényesítés képessége is meghatározza az érdekek érvényesülését. Szükségleteink kielégítése függ attól, hogy mások elfogadják e szükségleteinket. Általánosabb értelemben azÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS célja a szükségleteink kielégítése. Az érdekérvényesítés OBJEKTÍV FELTÉTELEI: megfelelő hatóerő, információk birtoklása és az információhoz jutás esélye. SZUBJEKTÍV FELTÉTELEI: konfliktus-, konszenzus és kooperácós képesség, megfelelő intelligencia megléte, kommunikációs képesség. Az érdekcsoportra jellemző, hogy van KOLLEKTÍV értéktudata, összefognak és együttműködnek egy közös cél érdekében. Rendszeresen tartanak fenn személyes kapcsolatokat, információt áramoltatnak. Az érdekcsoportok sajátos válfaját jelentik aNYOMÁSCSOPORTOK, vagy más néven NYOMÁSGYAKORLÓ CSOPORTOK. Több okból válhat nyomáscsoporttá az érdekcsoport.
1. Az érdekcsoportok tagjai olyan megvonható teljesítménnyel rendelkeznek, amely a döntéshozók számára fontos.
2. Az érdekcsoportnak sikerült elérni, hogy az adott kérdés a döntéshozók számára ne legyen semlegesíthető, hanem megoldandóvá váljon.
3. Az érdekcsoportok tagjai olyan státusszal, funkciókkal, információkkal rendelkeznek, amelyeket a döntéshozók kénytelenek figyelembe venni.
4. Ha a döntéshozók stabil érdekviszonyok közepette hozzák meg döntéseiket az új érdekcsoport megjelenése az adott érdekrendszerbe való belépése kényszerhelyzetet jelenthet számukra.
5. Érdekcsoporthoz nem tartozók, akár teljesen érdeksemlegesek mozgósítása, támogatásának megnyerése, akiknek véleményét nem hagyhatják figyelmen kívül.
A nyomáscsoportok által gyakorol presszió tehát állapot, vagy cselekvés. Mindkettő lényege, hogy a döntéshozóknak az érdekkörnyezetből eredő kényszerrel kell szembesülnie. A nyomásgyakorlás kényszerjellege miatt a befolyásolást, amelyet bármely érdekcsoport gyakorolhat, nem tekinthetjük a nyomásgyakorlás sajátos eszközének. A befolyásolás kényszermentes.
Ha érdeksérelem a közös cselekvés fő motívuma, akkor nagyobb a konfliktuskézség és a hajlam az erődemonstrációra. A szervezett érdekérvényesítés fejlettebb formája a SZERVEZETI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS. Közös érdekűek szervezetbe tömörülnek, amelyeknek állandó vezetői és apparátusai vannak. Feladata az érdekviszonyok alakulásának figyelése, a döntéshozók tevékenységének figyelemmel kísérése, várható fejlemények mérlegelése, a tagok felkészítése. Törekednek az azonos érdekűek egybegyűjtésére. Nem elégszenek meg azzal, hogy a döntéshozókkal tudatosítják az érdekeket. Szervezeti formái az ÉRDEKEGYESÜLETEK, ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEZETEK, SZAKSZERVEZETEK, SZAKMAI SZÖVETSÉGEK ÉS A KOOPERÁCIÓK.
ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉSI RENDSZEREK
Az érdekszervezetek a politikai döntési folyamatokba a pártok, a parlamentek, az állam- és közigazgatás, és a kormány révén kapcsolódnak be. Ha tért nyernek az intézményekben esélyük van érdekeiket beépíteni az állami döntésekbe. A TAGOLT ÉRDEKEK SZERVEZETT FELSZÍNRE JUTTATÁSÁNAK három formája van: KÉPVISELETI, FUNKCIONÁLIS ÉS HELYI ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS. A KÉPVISELETINÉL a főszerep a parlamenti képviselőké. Ők elsősorban egy terület heterogén lakosságának képviselői, csak ezután vállalnak fel valamely érdekcsoport érdekeit. A FUNKCIONÁLIS, képviseltetik érdekeiket a pártok révén és a pártokon keresztül is a parlamentben. A HELYINÉL a rendeltetés mindenekelőtt a lakóhelyi és területi közösségek érdekeinek képviselete.
A FUNKCIONÁLIS FORMA négy csoportot alkothat:
1. pluralista
2. demokratikus-korporatív (neokorporatív állam)
3. ellenőrzött
4. diktartórikus-korporatív (korporatív állam)
A PLURALISTA rendszerben (Fr. USA) a szervezett érdekérvényesítés töredezett. Azonos érdekeket több érdekcsoport is képviselhet. A szervezetek között csekély a kapcsolat. DEMOKRATIKUS-KORPORATÍV (Ausztria, Németor.) az érdekszubjektumok jól szervezettek. Szoros koordinációt hoznak létre. AZ ELLENŐRZÖTT szervezetnél alá vannak rendelve más típusú szervezetnek, főleg pártoknak. Az érdekartikuláció szabadsága korlátozott. Tagsági díjból finanszírozzák a párt politikai tevékenységét. NEM DEMOKRATIKUS hivatalosan is tiltják a szervezet működését. Ágazati szakszervezeteket hoznak létre. Kommunista rendszereket jellemezték. A DIKTATÓRIKUS-KORPORATÍV rendszerben a szervezetek nem egyszerűen összefonódnak az állammal, hanem az államszerkezet egy egészen új minőségét teremtik meg. (Mussolini olasz fasiszta hatalma). Az állam és az uralkodó párt hatalmi úton beleavatkozik az érdekszervezetek létrehozásába. Döntő különbség, hogy a korporációs rendszer meghagyja a magántulajdon és a piacgazdaságot, míg a kommunista rendszerben minden az államé. A korporatív államban megszüntetik az érdekszervezetek érdekképviseleti szerepét.
A munkaadók és munkavállalók foglalkozás szerinti szervezetei alkotnak egy, az állam által elismert egyesületet, a SZINDIKÁTUST. Ha egy szakma szindikátusa a munkaadók és munkavállalók legalább 10 %- át egyesítette, a határozata kötelező volt mindenkire a szakmán belül. Vertikális rendszert képeztek.SZAKEGYESÜLETEK®UNIÓK®FÖDERÁCIÓ®KONFÖDERÁCIÓalkottak, melynek vezetőit a kormány vezetőinek beleegyezésével választották. Másik fontos pillére a korporációs rendszernek a KORPORÁCIÓ. Külön "korporációs" miniszter rendelkezett arról, hogy hány tagot delegálhatnak a csoportok. Alapfunkciója a jövedelemelosztás, szolgáltatások árainak megállapítása. Amit "NEOKORPORATÍV" államnak nevezünk, azt egyes nyugat-európai demokráciákban fejlesztették ki a II. világháború után. Az állam-tőke-munka viszonyrendszerben azonban - ellentétben a korporatív állammal - a felek függetlenek maradta, az állam nem ellenőrzi őket. Az államigazgatás szerveit közvetlen kapcsolatba hozzák a döntéseik érintettjeivel. Ha nem ezt tennék valószínű, hogy a kormány és a parlament által elfogadott törvénytervezet éles ellenállásba ütközne. A neokorporatizmus az érdekszervezetek egymás közötti együttműködését is magában foglalja. A rendszer "korporatív" elemét a minisztériumok mellett működőBIZOTTSÁGOK jelentik. A bizottságokban képviseltetik magukat az illetékes minisztérium és a döntés által majdan érintett főbb érdekszervezetek. A részvételt jogilag szabályozzák. Gyakran nevezik "KVÁZI PARLAMENTNEK", mert a bizottsági viták után a képviselők már csak kisebb korrekciókat hajtanak végre. Olyan mintha a PARLAMENT csak "ÁLPARLAMENT" lenne, de ez nem így van, hiszen rengeteg más természetűFELADATOT el kell látniuk: politikai programok alternatívák meghatározása, jogszabály megalkotása, kormány felelősségre vonása, politikai nyilvánosság biztosítása.
PÁRTOK ÉS PÁRTRENDSZEREK
A modern pártok kialakulása a 18-19. századra tehetők. Ma a politika rendszer legfontosabb elemévé váltak. Programokat dolgoznak ki és programszerű célkitűzéseket fogalmaznak meg. A PÁRTOK lényege: összefogás és szervezett cselekvés a közös érdekek érvényesítésére, a közös célok elérésére, az erő és akarat megszervezésére. Állandósult szervezetei vannak, melyek az egész országot lefedő hálózatot alkotnak. A tagoknak alá kell vetniük magukat a párt belső szabályzatának, amire külön testület figyel. A párt szervezete tagolt: a vezetőket pártapparátusok segítik. A modern pártok előfutára a 18-19 században a "PROTOPÁRTOK". Ezek vagy parlamenti pártok voltak parlamenten kívüli szervezetek nélkül, vagy a választásra jogosult polgárok egyesülései parlamenti szervezet nélkül. A korai időkre jellemző az AD HOCválasztási pártok. Ezek a választások után feloszlottak.
A pártba való bevonásnak három fő szempontja van: presztízs, szervezőkézség és pénz. PROTOPÁRTOKBA tömörültek azok a hivatásos politikusok, akik célja csak a hivatali pozíció elérése volt. Az ilyen párttípusnak"HONORÁCIOR PÁRT" az elnevezése. Honorácior pártnak nevezzük ugyanakkor a protopártok egy teljesen eltérő változatát is, amelyben többnyire laikus politikusok tartoznak.
A szervezett pártok térhódításának a választójog kibővítése és a periodikus választások kedveztek. A pártok szervezik meg a választópolgárokat. Nem csak megszervezték, de tömeges párttagságot igyekeztek kiépíteni. (19 század munkáspárt). A párthoz tagsággal kötődő polgár szavazatára biztos lehetett számítani. A század második felében a pártok fokozatosan "NÉPPÁRTI" jeleget öltöttek, igyekeztek a nép egészéből szavazatokat nyerni. Mindenkinek megfelelő politikai programot állítottak össze. Politikai szabadságjogot biztosítottak. Ezért a társadalmak osztály- és rétegszerkezete átalakult. A néppártosodásban a szociáldemokraták jártak élen. Minden réteg szavazataiért versengő "GYŰJTŐPÁRTTÁ" váltak. Lehetőleg olyan csoportok problémái mellett kötelezik el magukat, amelyek szavazatokat hoznak számukra. AZ ÉRDEKEKET ÉS ÜGYEKET SZELEKTÁLJÁK. Egy politikai rendszerben több száz párt létezhet, de természetesen nem mindegyiknek van esélye hatalmi pozícióra jutni. Ezeknek a pártoknak is időnként hatalomra orientált magatartást kell tanúsítania. Amennyiben ezt nem teszi, a külvilág nem fogja őt pártnak tartani. Ezek nem RELEVÁNS pártok. A fennálló társadalmi berendezkedést megkérdőjelező pártok a "RENDSZERELLENES" pártok. Támogatottságuk rávilágít az adott politikai rendszer stabilitására. Ideáik miatt ki vannak téve, hogy az adott kormány törvényellenes politikai tevékenységgel vádolja őket. (FORRADALMI, TOTALITÁRIUS PÁRTOK). A politikai pártok tipikusan nem állami szervezetek, még ha kapnak is állami támogatást. Ezt az indokolja, hogy ha nincs elég tőkéjük, akkor külső támogatok (szponzorok) segítségére szorulnak, ami miatt függő, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének. Közfunkciót látnak el. A felvállalt érdekek miatt programokat dolgoznak ki. Specifikusan POLITIKAI FUNKCIÓJUK a kormányzati, a választási és a közvéleményt befolyásoló funkció. KORMÁNYZATI FUNKCIÓ: a képviselők többnyire párttagok, vagy a pártok támogatását élvezik. A "pártkormány" tehát a parlamenti pártfrakció és a parlamenten kívüli pártszervek között oszlik el. Készen kell lenniük a hatalom bármikor történő átvételére. A pártok VÁLASZTÁSI FUNKCIÓJA a képviselőjelöltek állítását, versenyeztetését és a kampány megszervezését, finanszírozását jelenti. A KÖZVÉLEMÉNY BEFOLYÁSOLÓ FUNKCIÓ legfontosabb eleme a társadalom informálása. Amíg szabad a verseny a pártok között, addig a nyilvánosság tájékoztatása a pártok lételeme.
A modern pártok szervezett pártok. Felépítésük hierarchikus és többszintű. Fontos a párton belüli demokrácia. Ha a vezető kiválasztását és a döntéshozatalt tartósan egy szűk csoport tartja kézben, akkor a pártOLIGARCHIKUS, VAGY ELITPÁRTTÁ válik. A párton belüli viszonyok másik sajátos torzulása az APPARÁTUS, A BÜROKRÁCIA előtérbe kerülése. Aki képes az apparátus bizalmát megnyerni, azé lehet a párt. A pártok sajátos pártrendszereket alkotnak, melyeknek számbavétele több okból szükséges.
Rendszerelméletileg az "EGYPÁRTRENDSZER" fogalma értelmezhetetlen, hiszen egyetlen dolog nem képezhet rendszert. Amikor a politikailag és jogilag elnyomott társadalom érdekviszonyai behatolnak az egyetlen pártba, akkor a párton belül "pártok" jönnek létre. Egypártrendszerben kizárólag egyetlen egy párt létezhet, amely hatalmat gyakorol és más pártok alapítását tiltják és büntetik. Ez - bármennyire torzult is -, de szerepet játszik a társadalmi érdekek megjelenítésében. A legegyszerűbb "számszaki" értelemben vett többpártrendszerben több párt működhet, de alapításukat és működésüket erősen korlátozzák, ellenőrzik. Lehet DIKTATÓRIKUS ÉS NEM DIKTATÓRIKUS TÖBBPÁRTRENDSZER. A DIKTATÓRIKUSBANminden pártnak el kell ismernie a hatalmi pártot. Valójában működésüket csak a demokrácia látszata miatt engedélyezik. A pártrendszerek vizsgálatakor az alábbi elemzési szempontokat alkalmazzuk:
1. pártok léte vagy nemléte
2. egy vagy több párt létezése
3. pártok szabad versenye a hatalomért
4. a hatalomra jutás, a hatalmi váltás lehetősége
5. a nyerési eséllyel rendelkező pártok száma és együttműködési kényszere
Valós funkciót tölthetnek be a NEM PARLAMENTI PÁRTOK. Komoly súlyuk lehet helyi szinten, ha jól szerepelnek az önkormányzati, vagy nem parlamenti választásokon. Demokráciában megeshet, hogy az önkormányzati választásokon az állampolgárok szándékosan a parlamenti választások vesztesére szavaznak. Mindezek alapján a pártrendszerek következő tipológiáját alkothatjuk meg:
A. NEM VERSENGŐ PÁRTRENDSZEREK
1. EGYPÁRTRENDSZER
2. HEGEMÓN TÖBBPÁRTRENDSZER
B. VERSENGŐ PÁRTERENDSZEREK
1. AUTORITER TÖBBPÁRTRENDSZER
2. PREDOMINÁNS (DOMINÁNS) PÁRTRENDSZER
3. HATALOMVÁLTÓ RENDSZEREK
a. KÉTPÁRTRENDSZER
b. MÉRSÉKEL TÖBBPÁRTRENDSZER
c. POLARIZÁLT TÖBBPÁRTRENDSZER
d. FRAGMENTÁLT TÖBBPÁRTRENDSZER
EGYPÁRTRENDSZER: (SZU, jelenleg KUBA). Egyetlen párt kizárólagosan birtokolja a hatalmat. A párt hatalmi monopóliuma megkérdőjelezhetetlen, más pártok alapítása tilos és büntetendő. A párt állami funkciókat lát el, az állami szervezetek alá vannak rendelve a pártszerveknek. AUTORITER TÖBBPÁRTRENDSZER: (néhány dél-amerikai ország) Egy uralkodó elit vagy elitek szövetsége monopolizálja a hatalmat. A hatalom birtokosa az uralkodó párt. Eszköz az erőszak. A pártok között korlátozott verseny folyik. A "rendszerellenese" pártnak nincs esélye a hatalmat megszerezni. Pluralizmus biztosítása. Gyakoriak a választási csalások. A rendszerellenes pártokat betiltják, üldözik. PREDOMINÁNS (DOMINÁNS) PÁRTRENDSZER: (japán a II. vh után) Valóságos, jogilag és politikailag ne