Jogok és kötelességek a társadalomban, az emberi alapjogok értelmezése
(Fehér Gyöngyi Eszter: Társadalomismeret 94-142. o.; Gönczöl Enikő: Én és a politika? 23-29. o.)
1.) Az állampolgárság fogalma:
(Az állam jogokat biztosít számukra, kötelezettségeket ró rájuk. Az emberek államuk hatalma alatt állnak.)
Állampolgárság: A természetes személyeknek meghatározott államhoz fűződő, jogilag is szabályozott viszonya; mind az államnak, mind a személyeknek körülhatárolható jogai és kötelességei vannak;
az állampolgárságot két elv szerint határozzák meg: területi elv, leszármazási elv.
2.) Az állampolgárok alapvető jogai:
a.) Emberi jogok: az ember természetéből született, mindenki számára azonos, elidegeníthetetlen jogok;
pl. az élethez, személyes szabadsághoz és biztonsághoz, tulajdonhoz, méltányos bírósági eljáráshoz való jog, lelkiismereti, vallás- és szólásszabadság, egyesülés és gyülekezés szabadsága, a magánélet tiszteletben tartásához való jog.
→ Ezek az alapvető jogok állampolgárságtól függetlenül illetik meg a polgárokat.
b.) Állampolgári jogok: e jogokat az állam biztosítja polgárai számára, ezeket a jogszabályokból lehet megismerni. Pl. választójog, szociális biztonsághoz való jog, munkához való jog, panaszjog.
Ezek a jogok biztosítják az állam tevékenységében való részvételt, a gazdasági, szociális és kulturális jogok tartoznak ide („az emberi jogok második nemzedéke”; a XIX. sz. második felétől jelennek meg).
c.) Globális jogok: a XX. században kerülnek előtérbe; az egész emberiséget érintő kérdéseket, sorskérdéseket fogalmaznak meg: pl. békéhez, egészséges környezethez való jog, a gyermekek jogai.
1948. ENSZ „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata”
1966. ENSZ „Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya”
„Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egységokmánya”
1989 ENSZ „Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény”
A jogok védelme:
→ az alapjogok védelmére hivatott bíráskodás az Alkotmánybíróság feladata (ill. jogvédő az ombudsman)
→ ENSZ genfi emberi jogi központhoz és Strasbourgba, az Emberi Jogok Európai Bizottságához fordulhatnak jogorvoslatért.
3.) Az állampolgári jogok csoportosítása:
a.) Szabadságjogok:
személyi szabadságjogok:
politikai szabadságjogok:
(Megvédik az állampolgárokat a szabadságukat korlátozó állami beavatkozástól.)
az egyénhez fűződő jogok, pl. tulajdonhoz való jog, személyi sérthetetlenség (pl. ártatlanság vélelme, szabadságvesztést csak a bíróság rendelhet el, letartóztatás csak jogilag meghatározott esetben lehet), levéltitok sérthetetlensége (telefon, internet, stb.), magánlakás sérthetetlensége.
Ehhez tartoznak még, pl. lakóhely szabad megválasztása, névhez, jó hírnévhez, személyes adatok védelméhez való jogok.
a közös (kollektív) politikai szabadságjogok a társadalom szabadságát hivatottak biztosítani, pl. egyesülési és gyülekezési jog, szólás- és sajtószabadság, lelkiismereti és vallásszabadság.
→ 1989. évi 2. tc.: egyesülési jog: az állampolgárok szabadon alakíthatnak társadalmi szervezetet, amennyiben tevékenysége összhangban áll az alkotmánnyal; politikai párt megalakításakor további rendelkezések is irányadók
→ 1939. évi 3. tc.: gyülekezési jog: békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják
→ szólás- és sajtószabadság: véleménynyilvánítás szabadsága; külön sajtótörvény a sajtótermékekre.
→ lelkiismereti- és vallásszabadság: az állam hitbeli kérdésekben nem foglalhat állást; egyház minden olyan vallási tevékenység céljából alapítható, amely az alkotmánnyal nem ellentétes
b.) Az állam tevékenységében való részvételt biztosító jogok: azt szolgálják, hogy az állampolgárok – képviselőket választva – folyamatosan beleszólhassanak a közügyekbe. Ide tartozik:
§ választójog,
§ panaszjog,
§ közügyekben való részvétel,
§ népszavazás,
§ falugyűlés.
c.) Gazdasági, szociális és kulturális jogok: keletkezésük a 19. század második felére nyúlik vissza. Az államnak aktív cselekvést kell vállalnia megvalósításukhoz (jogi garanciák, társadalmi és politikai biztosítékok megteremtése). Ide tartoznak:
§ munkához való jog,
§ pihenéshez való jog,
§ egészséghez és szociális biztonsághoz való jog,
§ művelődéshez való jog.
→ munkához való jog: munka és foglalkozás szabad megválasztása, vállalkozás joga; jogi tartalmát a Munka Törvénykönyve szabályozza, ehhez kapcsolódik a sztrájkjog. Az állam kötelezettséget vállal, hogy munkaalkalmat teremtsen, segítse a munkanélkülieket, megszabja a minimálbért, a munkaidőt, stb.
→ pihenéshez, egészséghez és szociális biztonsághoz való jog: az állampolgárok öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság, munkanélküliség esetén jogosultak a megélhetésükhöz szükséges ellátásra; egészségvédelem: pihenőidő kiadása,
társadalombiztosítási (TB) ellátás
å â æ
betegségi biztosítás balesetbiztosítás nyugdíjbiztosítás
ide tartoznak a segélyek, szociális otthonok is (pl. természetbeni [naponta 1x meleg étkezés, hajléktalanoknak szállás] és pénzsegély)
→ művelődéshez való jog: az alapfokú oktatás ingyenes és kötelező, a közép- és felsőoktatási intézmények mindenki számára hozzáférhetők; rászorulók anyagi támogatása, az iskolafenntartó jellege miatt (egyházi, magán, alapítványi, állami) nem alkalmazható megkülönböztetés.
d.) Az állampolgárok egyenjogúsága: bármely megkülönböztetés (faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül). A hátrányos megkülönböztetést a törvény bünteti. Ide tartozik:
§ a nemek,
§ a nemzetek és nemzetiségek (etnikumok),
§ az egyházak egyenjogúsága.
e.) A gyermekek jogai:
Kiskorú: a 18. évüket be nem töltött személy
– a 14. életév alattiak cselekvőképtelenek, nevükben törvényes képviselőjük intézkedik (gyermekkorú)
– a 14 év feletti kiskorúak korlátozottan cselekvőképesnek minősülnek (fiatalkorú)
(– 18-24. év: fiatal felnőtt)
Minden gyereknek joga van családjában nevelkedni. A szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért. A szülő kötelessége a lehető legjobb egészségi állapothoz, szociális biztonsághoz, megfelelő életszínvonalhoz, pihenéshez való jog érvényesítése.
A gyermek személyét érintő valamennyi ügyben a korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak véleménynyilvánítási joga van, pl. válóper, stb. esetén.
A kerületi gyámhatóság a veszélyeztetett kiskorút különösen indokolt esetben gyermeknevelő intézetbe irányíthatja.
f.) A diákok jogai és kötelességei: (Közoktatási törvény)
– A diákok egyéni jogai
• személyét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsák;
• véleményét bármiről (a nevelők és tanítók munkájáról, az iskola vagy kollégium működéséről stb.) elmondhassa;
• érdemi választ kapjon feltett kérdéseire, problémáira.
– A diákok kollektív (közösségi) jogai:
• szólásszabadság, véleményezés joga stb.;
• érvényesítésének legfontosabb fóruma, az iskolai demokrácia alapja a diákönkormányzat (DÖK).
A diákok közös tevékenységük megszervezésére diákköröket hozhatnak létre. A tanulók mindenféle közösségei maguk döntenek működési szabályaikról, választják meg tisztségviselőiket és képviselőt küldhet a diákönkormányzatba.
– A diákönkormányzatok érdekképviseleti tevékenysége: képviselik a diákok érdekeit,: három fő területen:
• véleményezési jog: nem történhet meg az, hogy az iskola életét érintő döntéseket a diákok feje fölött hozzák meg (akár alapvető dokumentumok, pl. az iskola pedagógiai programja),
• egyetértési jog: (döntés nem hozható egyetértés hiányában): pl. az iskolai házirend elfogadásakor, módosításakor
• döntési jog: önállóan, saját belátása szerint dönt (senki nem vonhatja kétségbe). A diákönkormányzat dönt:
– saját működéséről;
– mire költi a rendelkezésére álló pénzt;
– a számára biztosított jogok gyakorlásáról;
– egy tanítás nélküli munkanap programjáról;
– valamint a tájékoztatási rendszer (iskolaújság, -rádió, -tévé, stb.) létrehozásáról, működtetéséról, ezek diákvezetőinek megbízásáról.
– A diákok kötelezettségei (12. §):
• részt vegyen a kötelező és a választott foglalkozásokon és szakmai gyakorlatokon;
• eleget tegyen – rendszeres munkával és fegyelmezett magatartással, képességeinek megfelelően – tanulmányi kötelezettségének;
• megtartsa az iskolai tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások, az iskola és a kollégium helyiségei és az iskolához, kollégiumhoz tartozó területek használati rendjét, a gyakorlati képzés rendjét, az iskola, a kollégium szabályzatainak előírásait;
• óvja saját és társai testi épségét, egészségét, elsajátítsa és alkalmazza az egészségét és biztonságát védő ismereteket, továbbá haladéktalanul jelentse a felügyeletét ellátó pedagógusnak vagy más alkalmazottnak, ha saját magát, társait, az iskola, kollégium alkalmazottait vagy másokat veszélyeztető állapotot, tevékenységet, illetve balesetet észlelt, továbbá – amennyiben állapota lehetővé teszi –, ha megsérült;
• megőrizze, illetőleg az előírásoknak megfelelően kezelje a rábízott vagy az oktatás során használt eszközöket, óvja az iskola létesítményeit, felszereléseit;
• az iskola, kollégium vezetői, tanárai, alkalmazottai, tanulótársai emberi méltóságát és jogait tiszteletben tartsa.
4.) Az állampolgári kötelességek:
A 20. században jelennek meg az alkotmányokban:
§ adófizetési kötelezettség,
§ a törvények betartásának kötelezettsége,
§ kiskorú gyerek taníttatásának kötelezettsége.
Az állampolgárok egyenjogúsága:
1.) Keletkezése a polgárság nemesi előjogok, kiváltságok elleni küzdelméhez kötődik: törvény előtti egyenlőség.
A modern társadalmakban előtérbe került a nemek egyenjogúsága (nők választójoga, egyenlő esélye a munka világában), egyházak egyenjogúsága, nemzetek, nemzetiségek egyenjogúsága (a kisebbségi jogvédelem az I. vh. után alakult ki).
Magyarországon viszont az alkotmányban jelenleg csak a választások alapelvei, a nemzeti jelképek és az alkotmány záró rendelkezései vannak még ennél is hátrébb sorolva.
Tartalma tekintetében nincs a fejezetben semmi meghökkentő, biztosítja például a szólás-, gondolat-, vélemény- és sajtószabadságot, a gyülekezés szabadságát, a vallásszabadságot, deklarálja, az élethez, a jó hírnévhez, a munkához vagy a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot.
Mivel az Országgyűlés célja azonban egy új alkotmány elfogadása, így az ezzel kapcsolatban felmerülő vitás pontok tisztázása az, ami leginkább szükséges. Magyarországon és a világ nagy részén komoly vita övezi például az abortusz kérdését. Az abortusz tekintetében az élethez való jog értelmezése merül fel. Ha egy, az anyja hasában növekvő magzatot emberként kezelünk, akkor őt is megilleti az élethez való jog, így nem pusztítható el. Másrészről viszont az anya szabadon rendelkezhet saját teste felett, így nem kényszeríthető egy általa nem akart terhesség felvállalására sem.
Bekapcsolható ide a halálbüntetés is, ugyanis nyilvánvalóan sérti ez is az élethez való jogot, mely mindenkit, mindenkor megillet, mindennek ellenére, a halálbüntetés bevezetése mellett is számos praktikus érvet tudnak felhozni annak támogatói.
Érdekes a munkához való jog is. A legtöbb alkotmány direkt nem kötelességként tárgyalja a munkát, ugyanis ez félreértelmezhető lenne. Vannak azonban ma is olyan szocialista országok, ahol a munka még mindig kötelessége az állampolgároknak. A magyar alkotmányban az szerepel, hogy az állam biztosítja a munkához való jogot, azaz Magyarországon mindenki dolgozhat, aki tud és akar. A rendszerváltás előtti alkotmány is hasonlóképp szabályozta ezt a kérdést, azonban kötelességként tüntette fel a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozását, és a dolgozók életszínvonalának emelését is.
A kötelességeket vizsgálva, a mai alkotmány tulajdonképpen háromféle kötelességet sorol fel. Egy nem vonatkozik mindenkire: a szülők kötelesek gondolkodni kiskorú gyermekeik neveléséről. A másik kettő viszont igen, az első a haza védelme, ha szükséges, a második pedig a közteherviselés, ide tartozik például az adók befizetése is. Fontos, hogy hazánkban már nincsen kötelező sorkatonai szolgálat, azonban ez összeegyeztethető az alkotmánnyal, hiszen az nem csak fegyveres védelmet ír elő.
Az alkotmány e fejezete azért rendkívül fontos, mert ha egy jog, vagy kötelezettség belekerül, akkor az mélyen integrálódni fog a magyar jogrendszerbe. Az a szituáció ugyanis, amikor az Országgyűlésben egy frakciónak, frakciószövetségnek egyedül is alkotmányozó többsége van (mint ahogy ebben a ciklusban a Fidesz-KDNP frakciónak) igen ritka, így ami egyszer az alkotmányba kerül, azt a későbbiekben is nehéz lesz megváltoztatni.
Éppen ezért fontos, hogy megtörténik-e, és ha igen, milyen irányba történik e tételek kiterjesztése. Releváns felvetés például a lakhatáshoz való jog esetleges alkotmányba építése is. Ezt a javaslatot jelenleg a Lehet Más a Politika frakciója szeretné leginkább az alkotmányszövegben látni. Ez ösztönözné az államot a hajléktalanhelyzet mielőbbi megoldására.
Említendő még, hogy a jelenlegi alkotmány semmilyen olyan jogot nem tartalmaz, melyek a jövő nemzedékeit illetnék. Ezek a jogok azért érdekesek, mert a ma élőkre nézve tulajdonképpen kötelességekkel járnak. Ha például a jövő nemzedékeknek is joga van az egészséges környezethez, az azt jeleni, hogy a ma élőknek kötelessége annak megóvása, hiszen ha mi károsítjuk a természetet, azzal unokáink egészséges környezethez való joga sérül. Ilyen fajta jogok számos alkotmányban találhatóak, nagy kérdés, hogy a készülő magyar alaptörvénynek vajon lesznek-e ezzel foglalkozó részei.
Tény tehát, hogy a mai magyar alkotmány alapvető jogokkal és kötelességekkel foglalkozó fejezete a jelenlegi formájában sem szorul feltétlenül komolyabb módosításokra. A világ más alkotmányaihoz hasonlítva nem elegáns, hogy a magyar alkotmány ennyire hátra sorolja ezt a részt a szöveg egészében. Vitát generálhat még az élethez való jog értelmezése az abortusszal, a halálbüntetéssel, vagy az eutanáziával kapcsolatban, a lakhatáshoz való jog, vagy a jövő nemzedékeinek jogainak alkotmányba iktatásának szükségessége is.