SZÍV

2013.05.02 17:58

SZÍV

Mikor kilépek az utcára mosolygok a kislányra.

Mosolygok öregre, fiatalra, minden embernek vigaszt adva.

Nem látják belül mi zajlik, csak magabiztos lépteket, és szelíd segítő kezeket.

... 
Mondták már nekem sírjak bátran, mert az kell nekem.

Hiába mondják, ha kifogytak a könnyek, helyette remegő kezek jöttek.

Gyomrom összeszorul, és a szívem ver vadul.

Kiszakadni akar testemből, mert nem bír már a tehertől.

Engedném szakadni, sőt én tépném ki saját kezemmel, bár sajnálnám sőt.

Nem tehetem meg, mert felelős én vagyok.

Két élet van kezemben, mit még most elveszni nem engedem.

Addig még kitartok és megkérem szakadó szívem, bírja ő is velem.

Szegényt már kínozták eleget, kapott jó sok hideget!

Pedig angyal ő és tiszta, mert vigyáztam, mikor gyermek voltam,

én őt annak hagytam. Csak az elmém nőtt fel, de akkor még nem tudhattam, mit most tudok.

Nem az agyunk irányítja tetteink, csak a szív.

A szív ki diktál, az agy meg ellen áll, végül nem tudja felülírni, mert a főnök a gyenge szív.

Impulzust küld, amit az agy fogad, és megszületett a szív parancs!