Ez egy régi Erdélyi mese, de nem szó szerint idézve. A történet alapja egyezik.

Tudod hogy kerültek a pillangók a földre? Elmesélem. A földön elterjedt és csak sokasodott a gonoszság, ezért sok gaz és csalán nőtt mindenütt. Ezt látva az Erdőtündér szomorú volt, de az jutott eszébe, hogy a jóságnak is nyoma kellene lenni. Ezért elrepült a Jóistenhez és kérte tőle, legyen nyoma a jó tettnek is. Ezzel visszarepült az erdőbe. Három rosszcsont gyerek tévedt az erdőbe, és kivették a varjú fiát a fészkéből. Szegény varjú fia! Ide-oda dobálták! Húzták és vonták! Ekkor mérges lett a természet, haragra gerjedt. Hirtelen nagy szél támadt és dörgött az ég, a fák pedig nyújtogatták ágaikat, mint hatalmas karmokat. A rosszcsont gyerekek megijedtek és elrohantak. A varjú fiát otthagyták ledobva a földön. Egy kisfiú a mezőn játszott, és amikor elszaladtak a gézengúzok, ő oda ment....óvatosan felemelte a földről a varjú fiát...megsimogatta....majd nyujtózkodni kezdett, hogy visszategye a szegény párát a fészekbe.... Ekkor lecsendesült a szél....nem dörgött az ég sem....a fa pedig amelyiken a fészek volt lassan lejjebb hajolt. Mosolygott az erdő és örültek a varjú szülők. Mikor a kis fiókát betette a helyére a gyermek, akkor történt a csoda! Egy fehér pillangó szált a kezére, majd tova szertelen ficánkolt. A gyermek is mosolygott, mert ilyet még senki se látott. Az Erdőtündér pedig megköszönte a Jóistennek, aki így szólt: A jóság teremténye a pillangó. Azóta én már láttam kéket, bordót és sokféle színűt számtalanszor. Látom a csalánt és a gyomot is, de a pillangótól varázslatos a világ! Figyeld a pillangókat! :)

Ez egy régi Erdélyi mese, de nem szó szerint idézve. A történet alapja egyezik.

Tudod hogy kerültek a pillangók a földre? Elmesélem. A földön elterjedt és csak sokasodott a gonoszság, ezért sok gaz és csalán nőtt mindenütt. Ezt látva az Erdőtündér szomorú volt, de az jutott eszébe, hogy a jóságnak is nyoma kellene lenni. Ezért elrepült a Jóistenhez és kérte tőle, legyen nyoma a jó tettnek is. Ezzel visszarepült az erdőbe. Három rosszcsont gyerek tévedt az erdőbe, és kivették a varjú fiát a fészkéből. Szegény varjú fia! Ide-oda dobálták! Húzták és vonták! Ekkor mérges lett a természet, haragra gerjedt. Hirtelen nagy szél támadt és dörgött az ég, a fák pedig nyújtogatták ágaikat, mint hatalmas karmokat. A rosszcsont gyerekek megijedtek és elrohantak. A varjú fiát otthagyták ledobva a földön. Egy kisfiú a mezőn játszott, és amikor elszaladtak a gézengúzok, ő oda ment....óvatosan felemelte a földről a varjú fiát...megsimogatta....majd nyujtózkodni kezdett, hogy visszategye a szegény párát a fészekbe.... Ekkor lecsendesült a szél....nem dörgött az ég sem....a fa pedig amelyiken a fészek volt lassan lejjebb hajolt. Mosolygott az erdő és örültek a varjú szülők. Mikor a kis fiókát betette a helyére a gyermek, akkor történt a csoda! Egy fehér pillangó szált a kezére, majd tova szertelen ficánkolt. A gyermek is mosolygott, mert ilyet még senki se látott. Az Erdőtündér pedig megköszönte a Jóistennek, aki így szólt: A jóság teremténye a pillangó. Azóta én már láttam kéket, bordót és sokféle színűt számtalanszor. Látom a csalánt és a gyomot is, de a pillangótól varázslatos a világ! Figyeld a pillangókat! :)